-

-

Semmi újat nem tudtam meg, a további teendőkkel kapcsolatban is harapófogóval kellett kihúzni az információt. A korábbi leleteket sem nézte meg. Drága és felesleges 10 perc volt.

Az orvos lekezelő stílusa megdöbbentő volt számomra. Ilyent még nem tapasztaltam állami intézményekben dolgozó orvosoknál sem! Az általam hozott, már meglévő, teljes körű vizsgálati eredmények alapján (MRI, stb) a rajta látható, meglévő (objektíve létező) eltérésekre egzakt magyarázatot nem adott. A hónapok óta fennálló panaszaimra pedig azt mondta, hogy a személyiségemből fakad, hogy engem zavar az, hogy megromlott az életminőségem (egyensúlyzavar, memóriazavar, látásprobléma, beszédzavar). Úgy gondolom, hogy ha rászánja az ember az időt, és pénzt, akkor legalább ne legyen lekezelő az orvos, és ha valamit nem tud, akkor azt vallja be, és esetleg próbáljon meg tanácsot adni. Ha valaki ennyi pénzért sem tud kedves lenni, teljes körű tájékoztatást nyújtani, tanácsot adni, akkor én viszont azt tanácsolom, hogy a vizsgálati díjakat kell emelni mindaddig míg az el nem éri azt a szintet amiért az orvos hajlandó lesz az etikai szabályoknak megfelelően, és a magánrendelésen joggal elvárható színvonalon ellátni a munkáját. Azt már tényleg csak mellékesen jegyzem meg, hogy az orvos az előjegyzett időpontra sem érkezett meg pontosan, de mindez csupán apróság az előbbiekhez képest.

Ilyen nem volt. :)

Nem volt.

Ilyen nem volt.

Egy rendelőintézetben talán hozzá van szokva az ember, hogy ott a vizsgáló ágyon nem feltétenül van új lepedő vagy eldobható papír. Egy magánrendelőben azért elvárnám, hogy ne egy gyűrött többször használt papírra kelljen feküdni, még, ha a felső ruházatot nem is kellett levenni csak az alsót.

-

-