A belgyógyászat az orvoslás azon szakterülete, amely a leginkább megőrizte az egységes szemléletet. Gyakorlat szintjén a prevenciótól (megelőzéstől) a rehabilitációig leginkább a belgyógyászat integrálja a többi szakterületet. Javasolt tehát (az egyértelműen specializálódott kezelést igénylő problémák kivételével) panasz jelentkezése esetén egy átfogó belgyógyászati szakvizsgálattal kezdeni az alapdiagnózis felállítása céljából. Olyan esetekben, amikor a jelentkező tünetek általánosak, (például diszkomfortérzés, fáradékonyság, emésztési panaszok stb.) a belgyógyász szakorvos javasolja a szükséges vizsgálatokat (labor, eszközös vizsgálatok) és amennyiben szükséges, célzottan tudja továbbirányítani a pácienst a megfelelő szakterület specialistáihoz. Egészségünk megóvása érdekében, belgyógyászati szűrővizsgálaton való részvétel tünet és panasz jelentkezése nélkül is évente javasolt.
„A valódi prevenció a tudással kezdődik, aztán a jó kérdésfeltevéssel, majd a közös munka következik. A belgyógyászati szakellátást, mint a differenciáldiagnosztika összetett gondolkodást igénylő feladatkörét tartom kihívásnak”