Nagyon korán eldöntöttem, hogy gyógyítani akarok, de a gyermekektől féltem. Féltem attól, hogy sírnak, hogy kicsik, hogy nem tudok injekciót adni nekik, mert sajnálom őket. Az első nagy élményem újszülöttekkel az volt, amikor egyetem előtt egy újszülött osztályon dolgoztam és a kolléganő megmutatta, hogy ezek a kicsik járnak. A baba hónaljánál vezetve végig gyalogolt a pólyázón.
A következő ilyen élményem a második év sikeres befejezése után ért, amikor az édesanyámtól jutalmul megkaptam Katona Zoltán professzor Az öntudat ébredése könyvét. Megkérdeztem, miért vette meg? A válasz az volt, hogy aranyos kisbabák vannak benne. Ekkor olvastam először az elemi mozgásmintákról.
Az egyetem végére kiderült, hogy gyermekekkel szeretnék foglalkozni. Első orvosi munkahelyem a Miskolci Gyermekegészségügyi Központ volt.
A munkám kapcsán többször jártam gyakorlaton a Fejlődésneurológiai Intézetben, ahol szemléletbeli és gyakorlati tudást egyaránt kaptam. Rájöttem, hogy a gyermekgyógyászat és a neonatológia nem elég az utógondozáshoz, két kisgyerek mellett az egész család és az akkori osztályvezető főorvos támogatásával, belevágtam a gyermekneurológiai képzésbe.
A neurológián belül elsősorban újszülöttneurológiával és utógondozással foglalkozom. A táplálkozás, testi fejlődés, az érzékszervi és mozgásfejlődés, a beszéd, a viselkedés, kötődés kialakulása hosszú távon befolyásolja az egyén életét. Nem mindegy mikor és milyen fejlesztő eljárásokat kap meg a gyermek.
A rendelésen olyan problémákkal is foglalkozom, amelyek nem férnek bele egy kórházi rendelésbe pl. a sírás kezelése, komplex állapot felmérés.