Józsa Piroska

Mentálhigiénés segítőként úgy hiszem, hogy folyamatosan a változás állapotában vagyunk – mindig úton valami felé. Nem lehetünk mások, csak azok, akik vagyunk. A segítő kapcsolatban számomra ez azt jelenti, hogy vállalom önmagamat, jelen vagyok a pillanatban, és teret adok másoknak is, hogy megélhessék saját folyamataikat.

Hiszem, hogy minden nehézség magában hordozza az átalakulás lehetőségét, és hogy a tapasztalatok – legyenek akár fájdalmasak, akár örömteliek – közelebb vihetnek minket önmagunkhoz. Úgy hiszem, minden emberben ott rejlik a belső erőforrás, amely segítheti őt abban, hogy megtalálja saját egyensúlyát a folyamatos változás állapotában. A lelki erő nem csupán azt jelenti, hogy képesek vagyunk leküzdeni az akadályokat, hanem azt is, hogy szembenézünk velük, elfogadjuk őket, és igyekszünk értelmet találni bennük. Ez a hozzáállás segíthet abban, hogy mozgósítsuk belső erőforrásainkat, megéljük önmagunk és mások elfogadását, és megtapasztaljuk azt, hogy helyünk van a világban. Az én hivatásom az, hogy ebben a felismerésben kísérjem azokat, akik hozzám fordulnak.

Mentálhigiénés szemléletem alapját a Carl Rogers-féle személyközpontú megközelítés adja. Hiszem, hogy a feltétel nélküli elfogadás, a mély megértés és az empátia olyan közeget teremt, amelyben a kliens biztonságban érezheti magát, és képessé válik rátekinteni saját elakadásaira, nehézségeire. A segítő beszélgetés során szakemberként támogató jelenlétemmel segítem a klienst abban, hogy maga találjon rá saját erőforrásaira, lehetőségeire és válaszaira.