Csontritkulás

Tünetek, okok és megelőzés

Bizonyos életkoron túl általánosan elterjedt állapot a nők és a férfiak körépen is a csontritkulás, vagy osteoporosis. Ez az állapot azért veszélyes, mert nincsen különösebben tünete annak, hogy a  csontozat szerkezete gyengül. Az egyetlen tünet a csonttörés, ami általában banálisnak tűnő elesés vagy kisebb sérülés hatására következik be, amelyet fiatalabb korban gond nélkül megúsztunk. A  csontsűrűség csökkenése kezelésekkel és testmozgással megelőzhető, de diagnosztizálása rendszeres szűrővizsgálatokat igényel már akár 50 éves kortól, de 60 év felett mindenképp.

Milyen betegség a csontritkulás?

Csontritkulás előfordulása és tünetei

Mi okozza a csontritkulást?

Csontritkulás kockázati tényezői

Hogyan diagnosztizálják a csontritkulást?

Hogyan kezelik a csontritkulást?

Csökkenthető-e a csontritkulás kockázata?

Milyen betegség a csontritkulás?

Ha csontritkulásban szenved, csontjai sokkal törékenyebbek és gyengébbek, mint normális esetben lennének.

Az osteoporosis, vagy csontritkulás, a csont szerkezetét gyengítő betegség. A csontok vékonyabbá és kevésbé sűrűvé válnak, mint amilyennek lenniük kellene. A csontritkulásban szenvedőknél sokkal nagyobb a valószínűsége a csonttörésnek.

A csontjaink normális esetben kellően tömör szerkezetűek és erősek ahhoz, hogy az izomrendszerünknek és a teljes testsúlyunknak megfelelő támasztékként szolgáljanak, valamint elnyelik az ütéseket, vagyis kisebb behatásokkal szemben védelmet biztosít a csontvázunk rugalmassága a töréssel járó sérülésekkel szemben.

Természetes folyamat az, hogy az öregedéssel párhuzamosan a csontjaink veszítenek sűrűségükből, mert lassabban képesek már önmagukat újjáépíteni.

A csontritkulás veszélye abban rejlik, hogy a legtöbb ember nincs is tudatában annak, hogy csontritkulása van, amíg csonttörést nem szenved. A csontritkulás bármelyik csontot hajlamosabbá teheti a törésre, de a leggyakrabban érintett csontok közé tartoznak a:

• csípőcsont
• csukló csontjai
• csigolyák (gerinc).

Minél hamarabb diagnosztizálja az ortopéd szakorvos a csontritkulás kialakulását, annál kisebb a valószínűsége a gyakori csonttörésnek.

Csontritkulás előfordulása és tünetei

A csontritkulás az 50 éven felüliek körében viszonylag gyakori állapot, a férfiaknál azonban idősebb korban jelentkezik csak ez a betegség, míg a nőknél tulajdonképpen már a menopauza egyik tünetének tekinthető.

Az 50 év feletti, de csontritkulásban konkrétan még nem szenvedő felnőttek közül gyakorlatilag minden harmadiknál bizonyos fokú csontsűrűség-csökkenés (oszteopénia) megállapítható. Az oszteopénia a csontritkulás korai tünetének tekinthető. Kezelés hiányában az oszteopénia csontritkulássá alakul.

Egyéb betegségektől eltérően a csontritkulásnak nincsenek tünetei. Ezért csendes betegségnek nevezik. A páciens nem tapasztal, nem érez semmit, ami arra utalna, hogy gond van.

A leggyakoribb „tünet” már a konkrét törés. Viszont feltűnően kicsi esés, ütődés vagy sérülés okozza ezeket a töréseket, amelyek fiatalabb korban, egészséges csontrendszer mellett nem fordulhatnának elő.

Lehetnek jelek, amelyekből következtetni lehet arra, hogy a csontok szerkezete megváltozott:

• a testmagasság 2 cm-t meghaladó mértékben csökkent
• megváltozott a testtartás (görnyedt váll vagy hajlott háttartás).
• Gyakori légszomj , vagy gyors kifulladás fizikai tevékenység végzésekor (ha a csigolyák közti porckorongok annyira összenyomódnak, hogy csökkentik a tüdő kapacitását).
• Alsó hátfájás (fájdalom az ágyéki gerincben).

Önmagunkon nem könnyű ezeket a változásokat észrevenni, de családtagjaink, barátaink figyelmeztethetnek arra, ha látják rajtunk ezeket a változásokat. A testtartásban bekövetkező változásokat figyelmeztető jelnek tekinthetjük azt illetően, hogy itt az ideje elvégeztetni a csontsűrűség-vizsgálatot.

Mi okozza a csontritkulást?

A csontritkulással idősebb korban kell számolnunk.  Ekkor a csontszövet már lassabban tudja regenerálni magát.

A csontjaink élő szövetek, folyamatosan cserélődnek a csontszövet sejtjei egész életünk során. Körülbelül 30 éves korig a testünk több csontot épít, mint amennyit elveszít. Negyven éves kor után a csontszövetek átalakulása gyorsabban történik, mint ahogy a testünk pótolni tudná, ami fokozatos csonttömeg-vesztést okoz.

Osteoporosis kialakulásával a csonttömeg gyorsabban csökken. A menopauza után ez különösen jellemző a nők körében.

Csontritkulás kockázati tényezői

Bárkinél kialakulhat csontritkulás. Nagyobb valószínűséggel tapasztalható ez az állapot az alábbi esetben:

• 50 éves kor felett nők esetében, 60 éves kor felett férfiaknál.
• A nők körében, akik szültek, és már a menopauza szakaszában vannak.
• A biológiai családtagok körében is fordult már elő csontritkulás.
• Vékony és alacsony testalkatúak. A vékonyabb testalkatúaknak kisebb a természetes csonttömegük, így bármilyen mértékű csontvesztés hamarabb okozhat problémát.
• Dohányzás vagy egyéb dohánytermék használata.

Vannak olyan egészségügyi állapotok is, amelyek nagyobb valószínűséggel okozhatnak csontritkulást. Ilyenek az alábbi betegségek:

• Endokrin rendellenességek — olyan állapot, amely befolyásolja a mellékpajzsmirigy és a pajzsmirigy működését és kihat a hormonális egyensúlyra (például pajzsmirigybetegség és cukorbetegség).
• Emésztőszervrendszeri betegségek (például cöliákia és gyulladásos bélbetegség (IBD).
• Autoimmun betegségek, amelyek hatással vannak a csontokra (például rheumatoid arthritis vagy spondylitis ankylopoetica — a gerincet érintő arthritis).
• Vérképző betegségek (csontvelőt érintő rosszindulatú daganat, mint például a myeloma multiplex).

Bizonyos gyógyszerek és sebészeti beavatkozások is okozhatnak csonttömeg csökkenést vagy csontszerkezet átalakulást:

• Vízhajtók (csökkentik a vérnyomást és fokozzák a felesleges folyadék kiürülését a szervezetből).
• Kortikoszteroidok (gyulladáscsökkentő gyógyszerkészítmények).
• Gyógyszerek, amelyeket rohamok kezelésére használnak.
• Bariátriai (súlycsökkentő) műtét.
• Hormonterápia rák kezelésére (beleértve az emlőrák vagy prosztatarák kezelését).
• Antikoagulánsok.
• Protonpumpa-gátlók (mint például azok, amelyekkel a savas refluxot kezelik, és befolyásolhatják a kalcium felszívódását).

Vannak olyan étrendi szokások és életmódok is, amelyek növelhetik a csontritkulás kialakulásának kockázatát. Ilyenek például:

• Olyan étrend, amely nem biztosít kellő mennyiségben kalcium- és D-vitamin bevitelt.
• Mozgásszegény életmód.
• Rendszeres alkoholfogyasztás (napi két vagy több ital).

Hogyan diagnosztizálják a csontritkulást?

Az ortopédus szakorvos csontsűrűség-vizsgálattal diagnosztizálja a csontritkulást. A csontsűrűség-vizsgálat egy képalkotó vizsgálat, amely méri a csontok erősségét. Röntgensugarakkal mérik, mennyi kalcium és más ásványi anyag található a csontokban.

A szakorvosok DEXA-vizsgálatnak, DXA-vizsgálatnak vagy csontsűrűség-vizsgálatnak is nevezik a csontsűrűség-vizsgálatot. Ezek mind különböző nevek, amelyek ugyanarra a vizsgálatra utalnak.

A csontsűrűség-vizsgálat alacsony szintű röntgensugarakat használ a csontok sűrűségének és ásványi anyag tartalmának mérésére. Hasonló egy tipikus röntgenhez.

Ez a vizsgálat járóbeteg-ellátás keretében történik, vagyis nem kell kórházban maradnia a páciensnek, hanem amint befejeződik a vizsgálat, hazamehet.

A csontsűrűség változásainak rendszeres ellenőrzése a legjobb módja annak, hogy sikerüljön megelőzni a csontritkulás miatti csonttörést.

Hogyan kezelik a csontritkulást?

Az ortopéd szakorvos olyan kezelést javasol, amely egyrészt lelassítja a csontvesztés folyamatát, másrészt megelőzésképpen erősíti a csontszövet szerkezetét. A csontritkulás kezelésének legfontosabb célja a csonttörés megelőzése.

A csontritkulás leggyakoribb kezelési módjai a következők:

• Testmozgás: A rendszeres testmozgás erősítheti a csontokat (és az összes szövetet, amely a csontokkal kapcsolódik, vagyis az izomzatot, az ínakat és az ízületi szalagokat). A szakorvos javasolhat súllyal végzett gyakorlatokat, amelyek erősítik az izmokat, valamint az egyensúlyérzéket fejlesztik. Azok a gyakorlatok, amelyek végzése közben a test a gravitáció ellen dolgozik, például a séta, jóga, Pilates és tai chi, javíthatják az erőt és az egyensúlyérzéket anélkül, hogy túlzott terhelést jelentenének a csontokra. Ezeknek az edzésprogramoknak a kidolgozásában és irányításában a fizikoterapeuta tud segíteni.
• Vitamin- és ásványi anyag kiegészítők: Ezeket a készítményeket a szakorvos ellenőrzése mellett és az általa előírt adagolással kell szedni. Általában kalcium és D-vitamin pótlás lehet szükséges.
• Csontritkulás ellen alkalmazható gyógyszerek: Az ortopédus  szakorvos határozza meg, hogy melyek a vényköteles gyógyszerek, amelyek az állapotunknak a leginkább megfelelőek. Írhat elő a kezelőorvos hormonterápiát. Ösztrogén- vagy tesztoszteron-pótlásra lehet szükség. Írhat fel az orvos biszfoszfonátot is, amikor posztmenopauzás oszteoporózisról van szó. A súlyos csontritkulásban szenvedők vagy a magas törési kockázatú páciensek esetében szükség lehet mellékpajzsmirigy-hormon (PTH) analógokra, denoszumab és romosozumab hatóanyagú készítményekre. Ezeket a gyógyszereket általában injekció formájában adják.

Csökkenthető-e a csontritkulás kockázata?

A testmozgás és a megfelelő kalcium- és D-vitamin bevitele az étrendben általában elegendő a csontritkulás megelőzéséhez. A szakorvos segít kidolgozni azt az életmódot, amelyet követve elkerülhetők a későbbiekben a töréssel járó sérülések.

A sérülés kockázataira ebben a korban érdemes különös figyelmet fordítani:

• Mindig viseljen biztonsági övet.
• Viseljen megfelelő védőfelszerelést a sporttevékenységek közben.
• Tartson rendet a munkahelyén és az otthonában is, így a megbotlás miatt bekövetkező elesést el lehet könnyebben kerülni .
• A magasra elhelyezett tárgyak elérését igyekezzen a lehető legkörültekintőbben megvalósítani. Soha ne álljon székre, asztalra vagy munkalapra. Használjon kapaszkodásra is alkalmas létrát, vagy ne tartson magas, nehezen elérhető helyen dolgokat.
• Kövesse az Ön számára kidolgozott étrendet és edzéstervet.
• Használjon sétabotot vagy járókeretet, ha nehézségei vannak a járással vagy megnövekedett elesési kockázat merül fel bármilyen okból.

A csontritkulás hosszú ideig, általában életünk végéig kezelést és kontrollt igényel. Rendszeres csontsűrűség-vizsgálatokra van szükség az állapot folyamatos figyelemmel kísérése érdekében. A kezelőorvosunk az eredményeink alapján követi a csontsűrűségünkben bekövetkező változásokat, és szükség szerint módosítja a kezelést.

Mindenképpen keressük fel az ortopéd szakorvost, ha a csontritkulás figyelmeztető jeleit észleli magán. Mondja el az orvosának, ha bármilyen egyéb tünetet is tapasztal, különösen, ha fájdalmat érez a csontjaiban, vagy mozgási nehézségei vannak.

Menjen a sürgősségi osztályra, ha úgy gondolja, hogy csonttörése van, vagy ha a következő tünetek bármelyikét tapasztalja:

• Intenzív fájdalom valamelyik csontos testrészben.
• Nem tudja mozgatni valamelyik testrészét.
• Egy testrésze láthatóan másképp néz ki, vagy nincs a szokásos helyén.
• Látja a csontját a bőrén keresztül.
• A csontos testrésze bedagad.
• Új véraláfutás jelenik meg valamelyik csontos testrészén a fenti tünetek bármelyikével egyidejűleg.

Forrás: https://my.clevelandclinic.org/health/diseases/4443-osteoporosis