A fekélyes vastagbélgyulladás (latinul: colitis ulcerosa) elsősorban a vastagbél nyálkahártyáját érintő egészségi állapot és rendszerint visszatérő panaszokkal járó gyulladásos bélbetegség (IBD). Szinte minden esetben a végbélből indul, és onnan terjedhet tovább a vastagbél felsőbb szakaszai felé. A betegség lefolyása változó: járhat enyhe tünetekkel, de előidézhet nagyon komoly panaszokat is, kezelés hiányában pedig akár életveszélyes szövődményeket is okozhat.
Milyen tünetek jelezhetik a fekélyes vastagbélgyulladást?
A colitis ulcerosa különféle típusai
Milyen okok állhatnak a fekélyes vastagbélgyulladás hátterében?
Hogyan diagnosztizálják a colitis ulcerosát?
Hogyan kezelhető a fekélyes vastagbélgyulladás?
Szükségessé válhat-e sebészeti beavatkozás?
Mit tehetünk a kezelés sikere érdekében?
A tünetek nem hirtelen, hanem általában fokozatosan alakulnak ki. A legtöbb beteg naponta többször is tapasztal véres, nyákos hasmenést, amit gyakran sürgető székelési inger (tenesmus) kísér. Ez az inger jelentkezhet sajnos még olyankor is, ha a végbél már üres. Ilyenkor kellemetlen görcsös fájdalom kísérheti az ingert.
Sokaknál jelentkezik bal oldali hasi görcs vagy kellemetlen, égő érzés a végbéltájon. Az állandó gyulladás következtében fáradtság, általános gyengeség, étvágytalanság, fogyás és láz is társulhat a panaszokhoz.
Gyermekek esetében az egyik első tünet lehet a növekedés elmaradása, ezért a gondos szülői megfigyelés kulcsfontosságú lehet ennek a betegségnek a korai felismerésében.
Ez a betegség azonban nemcsak a bélrendszert érinti: extraintestinalis, azaz bélrendszeren kívüli tünetek is előfordulhatnak azoknál, akiknél kialakul a fekélyes vastagbélgyulladás.
Több esetben figyelték meg olyan kellemetlen kísérőtünet megjelenését, mint a szájüregi fekély, az ízületi fájdalom, a szemgyulladás, illetve különféle bőrelváltozások, jellemzően a szájat körülvevő bőrfelületen fájdalmas csomók vagy gyulladt kiütések formájában.
Tartós vastagbélgyulladás esetén felszívódási zavarok is kialakulhatnak, ami vashiányos vérszegénységhez vagy csontritkuláshoz vezethet.
A fekélyes vastagbélgyulladásra jellemző a tünetmentes időszakok (remissio) és a tünetes fellángolások (relapsus-ok) váltakozása.
A fellángolásokat gyakran nem lehet pontosan beazonosítani. Megfigyelték azonban, hogy összefüggést mutathatnak fertőzésekkel, fokozott stresszel, bizonyos gyógyszerekkel vagy a nem megfelelő táplálkozási szokásokkal, illetve azzal, hogy nem átgondolt étrendet követünk.
A fekélyes vastagbélgyulladás a szóban forgó bélszakasz eltérő részein alakulhat ki. Az egészségi állapotnak az elnevezését ennek megfelelően gyakran a gyulladás helye és kiterjedése határozza meg.
Ha a gyulladás csak a végbelet érinti, fekélyes proctitis-ről beszélünk. Ebben az esetben a végbélvérzés lehet az egyetlen tünet.
Amennyiben a végbél mellett a szigmabél is érintett, proctosigmoiditis a betegség pontos neve. Ha ezt diagnosztizálják a betegnél, akkor állapotát jellemzően görcsös hasi fájdalom, tenesmus és véres hasmenés kíséri.
A bal oldali colitis során a gyulladás a végbéltől a leszálló vastagbélig terjed, és bal oldali hasi görcsök, sürgető székelési inger, illetve véres hasmenés a főbb tünetei az állapotnak.
Ha a teljes vastagbelet érinti a gyulladás, pancolitis-ről beszélünk. Ez a forma gyakran súlyos, és jelentős tünetekkel – például nagy mennyiségű véres hasmenéssel, erős görcsökkel, súlyvesztéssel és fáradtsággal – jár.
A legritkább, de legsúlyosabb változat a fulmináns colitis. Ez életveszélyes állapot, amely toxicus megacolon-nal (a vastagbél kóros kitágulásával), kiszáradással és akár bélperforációval is társulhat. Ezek már annyira súlyos állapotok, hogy azonnali kórházi beavatkozást tesznek szükségessé.
A fekélyes vastagbélgyulladás kialakulásának pontos oka nem ismert. A korábbi feltételezésekkel ellentétben ma már tudjuk, hogy a stressz és a helytelen étrend inkább provokáló (trigger), mintsem kiváltó tényezők. A jelenlegi tudományos álláspont szerint a betegség multifaktoriális eredetű.
Fontos szerepet játszhat a genetikai hajlam – ha a családban már előfordult gyulladásos bélbetegség, nő a colitis ulcerosa kialakulásának valószínűsége. Emellett az immunrendszer kóros működése is kulcsszerepű: ilyenkor a szervezet a saját bélhámsejtjeit idegenként azonosítja, és megtámadja. Ezt a hibás immunválaszt gyakran valamilyen külső tényező, például fertőzés indítja el.
A környezeti hatások között érdemes megemlíteni, hogy akár a túlzott higiénia, a városi életmód vagy éppen a dohányzás elhagyása szintén szerepet játszhatnak abban, hogy elkezdjen kialakulni vagy súlyosbodni ez a betegség.
Érdemes gasztroenterológushoz fordulni, ha tartósan véres hasmenést, visszatérő hasi fájdalmakat vagy sürgető székelési ingert tapasztalunk. Különösen fontos ezekre a tünetekre reagálnunk, ha éjszaka is felébresztenek bennünket.
Az indokolatlan fogyás, fáradtság vagy hőemelkedés, láz is gyanúra adhat okot, amennyiben véres hasmenést is tapasztalunk ezeken felül.
Minél korábban sikerül felállítania a proktológus vagy belgyógyász szakorvosnak a diagnózist, annál jobban kezelhetők a tünetek és megelőzhetők a szövődmények.
A diagnózis több lépésből áll. Elsőként az orvos részletesen kikérdezi a tüneteket, majd fizikális vizsgálatot végez.
Ezt követően laboratóriumi vizsgálatokra kerülhet sor: a vérkép alapján kimutatható lehet vérszegénység vagy gyulladás jelenléte.
Székletvizsgálat segítségével kizárhatók fertőzések, valamint a vizsgálat során kimutatható a székletben a vér vagy gyulladásos markerek jelenléte is.
Speciális vérvizsgálatok, mint az gyulladásos bélbetegségek (IBD) diagnosztizálása érdekében alkalmazott ASCA (Anti-Saccharomyces cerevisiae) és a pANCA (Perinukleáris anti-neutrofil citoplazmatikus) antitestek kimutatása, további támpontot adhatnak a szakorvosok számára a betegség megállapításához.
A legfontosabb vizsgálat azonban az endoszkópos eljárás: kolonoszkópia vagy szigmoidoszkópia során az orvos közvetlenül vizsgálja a bél nyálkahártyáját, és szövettani mintát (biopsziát) is vesz.
Képalkotó eljárások – például CT vagy MRI – súlyosabb esetekben segítenek a szövődmények felismerésében.
A colitis ulcerosa kezelése elsősorban a gyulladás csökkentésére és a tünetek enyhítésére irányul. A cél a remisszió elérése és hosszú távú fenntartása.
Ennek érdekében a szakorvosok alkalmazhatnak gyógyszeres kezelést:
Amennyiben a gyógyszeres kezelés nem elegendő, műtéti beavatkozás válhat szükségessé. A leggyakoribb eljárás a teljes vastagbél és végbél eltávolítása (proctocolectomia). Ha lehetséges, a sebész a vékonybél végéből tasakot alakít ki, amelyet a végbélnyíláshoz kapcsol – így a széklet természetes úton távozhat. Amennyiben ez nem megvalósítható, állandó ileostoma-t alakítanak ki, ahol a széklet egy külső zsákba ürül.
A kezelés sikeressége nemcsak az orvosi beavatkozásokon, hanem a mindennapi szokásokon is múlik. Érdemes kiegyensúlyozottan étkezni, kerülni az irritáló ételeket, és az étkezési napló vezetése is sokat segíthet abban, hogy körülhatárolhatóvá váljanak a fellángolást kiváltó tényezők.
Fontos a stressz kezelése – ebben segíthet például a rendszeres mozgás, relaxálás vagy meditáció.
Vény nélkül kapható gyógyszert azonban csak orvosi jóváhagyással alkalmazzunk!
A fekélyes vastagbélgyulladás krónikus, de kezelhető betegség.
A tünetmentes időszakok hossza megfelelő terápiával jelentősen meghosszabbítható. E betegség esetében is kulcsfontosságú szerepe van a rendszeres kontroll vizsgálatoknak és a megfelelő életmód kialakításának és fenntartásának.
Konzultálj rendszeresen a gasztroenterológussal, tartsd be a gyógyszeres kezelésre érvényes előírásokat, és ne feledkezz meg a szűrővizsgálatokról sem!