Oszteopénia
Tünetek, okok és megelőzés
Az oszteopénia a csontállomány csökkenését jelenti. A csökkent csontállomány állapota kezelés hiányában csontritkuláshoz, vagyis oszteoporózishoz vezet. Bizonyos egészségi állapotok, életmódbeli szokások és gyógyszeres kezelések növelhetik az oszteopénia kialakulásának a kockázatát, de a legtöbb embernél természetes módon is bekövetkezik az öregedéssel. A megfelelően személyre szabott kezelésekkel lassítható a csontállomány csökkenés folyamata és javítható az oszteopénia állapota.
Az oszteopénia okai és tünetei
Hogyan diagnosztizálják az oszteopéniát?
Hogyan kezelhető az oszteopénia?
Meg lehet-e előzni az oszteopéniát?
Mi az oszteopénia?
Az oszteopénia a csontállomány csökkenése a kor előrehaladtával, vagy bizonyos betegségek, illetve kezelések kísérő tüneteként. A csökkent csontállomány amiatt jelentkezik, mert a csontjaink nem tartalmaznak annyi ásványi anyagot, amennyit kellene. A megfelelő ásványi anyagok hiánya miatt gyengébbé válhatnak a csontjaink , ez pedig banális csonttörésekhez (fractura ossis) vezethet.
Ha kialakul nálunk az oszteopénia, a csontállományunknak a sűrűsége kisebb lesz, mint kellene, ami tovább romolhat és végül kialakulhat a csontritkulás, azaz az oszteoporózis nevű állapot.
Az 50. életéven túl vagy a nők esetében a menopauzába lépve néhány évente ellenőriztetni kell a csontsűrűség-vizsgálattal a csontállomány állapotát. Fel kell keresnünk az ortopédus szakorvost, aki elvégez minden szükséges vizsgálatot ahhoz, hogy megállapítsa, személy szerint nekünk, a csontállományunk állapota alapján milyen gyakorisággal lesz ajánlott elvégeztetni a csontsűrűség-vizsgálatát.
Az oszteopénia az oszteoporózis (csontritkulás) korai jele. Tulajdonképpen az oszteopénia kialakulása figyelmeztető jelnek tekinthető, mivel ennek az állapotnak a megjelenésével fokozódik az oszteoporózis lehetősége és a csonttörés kockázata.
Fontos, hogy ne hagyjuk kezeletlenül a diagnosztizálást követően az oszteopéniát, mert nagy eséllyel csontritkulássá válhat. Az oszteoporózis gyengíti a csontokat, aminek következtében sokkal nagyobb a csonttörések valószínűsége elesés következtében. Ha már kialakult oszteoporózisunk van, még egy kisebb elcsúszás is töréssel végződik, ami normális esetben nem okozna sérülést vagy törést.
Az oszteopénia okai és tünetei
Csendes és alattomos betegségnek tekinthető az oszteopénia, mert általában nem okoz érezhető vagy bármilyen módon magunkon észlelhető tüneteket.
A csontállomány csökkenése az életkorunk előre haladtával rendszerint természetes módon következik be.
A csontjaink is élő és állandóan változó, átalakuló élő szövetből, a csontszövetből épülnek fel.
Fiatal korunkban, nagyjából 30 éves korig a legsűrűbb a csontállományunk, ezt követően már a csontszövet egyre lassabban regenerálja magát, ami miatt a csontállomány 50 éves kor felett már csökkenni is fog, mert az életkorral hormonális változások következnek be, és az anyagcserénk is lelassul.
A klimaxszal összefüggő hormonális változások, főként az ösztrogén szintjének csökkenése, jelentősen hozzájárulnak a csontritkulás kialakulásához. Az ösztrogén a csontépülést fokozza, így hiánya a csontok lebomlásához vezet.
Ez a természetes csökkenés a legtöbb embernél nem okoz problémát. Azonban, ha túl nagy mértékben csökken a csontállományunknak a sűrűsége, oszteopénia alakulhat ki. Ha tovább romlik a csontozat állapota, nagyobb valószínűséggel alakulhat ki oszteoporózis.
A csontritkulás (osteoporosis) kialakulását két fő tényező befolyásolja: a csontok felépülése az élet első 40 évében és az ezt követő csontleépülésnek a mértéke. A csontszövet folyamatosan megújul, de a csontritkulás akkor jelentkezik, amikor a lebomlás gyorsabb, mint az épülés.
A szivacsos csontállományban gyorsabb az anyagcsere, ezért a csontritkulás tünetei, mint a csontsűrűség csökkenése és csonttörések, először a csuklóban, gerinccsigolyákban és combcsontban jelentkeznek.
Másodlagos csontritkulást számos betegség és egészségiállapot okozhat, így a csontállomány csökkenéséhez vezethet az anorexia nervosa, emésztési problémák, autoimmun betegségek, hormonális zavarok, szteroid-kezelés és az alkoholizmus is. A csontritkulás leggyakrabban idős korban alakul ki, de megfelelő megelőzéssel és kezeléssel lassítható a folyamat.
Bárkinél kialakulhat oszteopénia, de ha jellemző a páciensre az alábbiak bármelyike, nagyobb valószínűséggel fordulhat elő nála a csontállomány csökkenése:
- 50 év feletti kor, mivel az öregedés természetes velejárója a csontállomány csökkenése is.
- A nők négyszer nagyobb valószínűséggel szenvednek oszteopéniában, mint a férfiak.
- Posztmenopauza
- Dohányzás.
- Alkoholfogyasztás (több mint két pohárnyi ital naponta).
Bizonyos egészségi állapotok is fokozhatják a csontsűrűség csökkenésének kockázatát vagy súlyosbíthatják az oszteopéniát. Ezek között említhetők az alábbiak:
- Hyperthyreosis, azaz a pajzsmirigy túlműködése.
- Diabetes
- Krónikus vesebetegség (CKD).
- Alultápláltság.
- Kalcium vagy D-vitamin hiány.
- Hormonális egyensúlyzavarok (például Cushing-szindróma).
- Anorexia és más étkezési zavarok.
- Autoimmun betegségek, amelyek befolyásolják a csontokat (például rheumatoid arthritis vagy kollagén rendellenességek).
Az oszteopénia kialakulásának a kockázatát fokozzák bizonyos gyógyszerkészítmények is, ilyenek az alábbiak:
- Rohamok kezelésére használt gyógyszerek.
- Hormonkezelés rákbetegség esetén (beleértve a mellrák vagy prosztatarák kezelésére szolgáló gyógyszerkészítmények).
- Antikoagulánsok.
- Protonpumpa-gátlók (PPI-k, mint azok, amelyek a savas reflux kezelésére szolgálnak, és befolyásolhatják a kalcium felszívódását).
Hogyan diagnosztizálják az oszteopéniát?
Az ortopédus szakorvos csontsűrűség vizsgálattal diagnosztizálja az oszteopéniát.
A csontsűrűség vizsgálat egy képalkotó teszt, amely méri a csontok erősségét. Röntgensugarakat használ, hogy megmérje, mennyi kalcium és egyéb ásványi anyag van a csontokban.
Az orvos javasolhatja, hogy rendszeresen végeztessük el a csontsűrűség-vizsgálatot, ha a családban már fordult elő diagnosztizált oszteoporózis.
A nőknél általában rendszeresen szükség van csontsűrűség szűrésekre 50 éves kor után. A férfiak esetében általában 60 éves kor felett szükségesek ezek a vizsgálatok.
Ha diagnosztizált oszteopéniánk van, az ortopédus szakorvos által meghatározott rendszerességgel szükséges elvégeztetni a csontsűrűség-vizsgálatot, mert ezzel nyomon követhető az állapotváltozás
Hogyan kezelhető az oszteopénia?
Amennyiben diagnosztizálta az oszteopénia betegséget, az ortopéd szakorvos olyan kezelést fog előírni, , amely lassítja a csontállomány csökkenést és erősíti a meglévő csontszövetet. Az oszteopénia kezelésének legfontosabb célja a csonttörések és az oszteoporózis megelőzése.
Az oszteopénia kezelése épülhet az alábbiakra:
- Fizikai aktivitás és testmozgás. Ebben segítségünkre lehet egy fizioterapeuta is
- Vitamin- és ásványi anyag kiegészítők
- Egészséges étrend, amelynek összeállításában segíthet a háziorvosod vagy egy dietetikus .
Meg lehet-e előzni az oszteopéniát?
Mivel a csontállományunk csökkenése az életkorral járó természetes folyamat, alapvetően nem lehet megelőzni, hanem kontrollálni tudjuk az oszteopéniát.
A csontjaink erősítése és a csontállomány csökkenés folyamatának a lassítása, amit el tudunk érni ugyanazokkal a módszerekkel, mint a fentiekben ismertetett kezelési módok.
Minél előbb diagnosztizálja az ortopédus az oszteopéniát, annál hamarabb tudjuk a folyamatot lassítani, így megelőzhető a csontritkulás kialakulása.
Érdemes betartani az alábbi jó tanácsokat:
- Maradjunk a lehető leginkább fizikailag aktívak.
- Az étrendünkre figyeljünk oda, és gondoskodjunk a kellő D-vitamin és kalcium bevitelről.
- Korlátozni kell az alkoholfogyasztást.
- Kerülni kell a dohányzást.
Fontos, hogy keressük fel a szakorvost, amennyiben aggasztó változásokat tapasztalunk a testünkben, főként, ha fájdalmat érzünk a csontjainkban vagy korábban nem tapasztalt mozgásproblémáink vannak.
