Dr. Hevér Tímea sebész, érsebész adjunktus magánrendelése.
A debreceni orvosegyetem hat éve tökéletes tesztidőszak volt: már az elején tudtam, hogy manuális szakmát akarok választani, de ezen belül is több területet kipróbáltam. Három évig belgyógyászati intenzív osztályon is dolgoztam, ott azonban nem volt lehetőségem PhD fokozatot szerezni. A Sebészeti Műtéttani Tanszékre viszont kifejezetten hívtak, így tehát a Jóisten döntötte el, hogy sebész legyen belőlem. Ez a szakterület pedig igazi szerelem lett. Megcsináltam a szakvizsgát, közben az érsebészetet is tanultam, de úgy láttam, az a munka nem egyeztethető össze a családdal, így azt gondoltam, nem ez lesz az utam. Az élet azonban újra közbeszólt: állást kaptam a Markusovszky Egyetemi Oktatókórház Általános-, Ér- és Plasztikai Sebészeti Osztályán, ott pedig mindkét szakterületen számítottak rám.
Egy külföldi konferencián beszélgettünk dr. Szabó Attilával, ekkor határoztam el, hogy én is csatlakozom a VP-Medhez. Itt teljesen más eljárásokkal dolgozunk, mint az állami szférában és itt a szakterület egyik kiválóságától tanulhatok. Ráadásul különböző a szemlélet és a körülmények is.
Úgy tapasztalom, a betegeknek az a legfontosabb, hogy az orvos emberszámba vegye őket. Sokat jelent számukra, ha hagyunk időt, hogy beszéljenek félelmeikről, vagy arról, milyen gondolataik vannak a beavatkozással kapcsolatban. Éppen ezért erre mindig szánok időt. Alapvető, hogy szakmai lag jók legyünk és a legmodernebb tudással rendelkezzünk, ugyanakkor, ha emberileg nem tudjuk azt adni, amire a pácienseknek szükségük van, mindez kevés.