Dr Farkas Eszter vagyok, szülész-nőgyógyász szakorvos, IBCLC szoptatási tanácsadó

Gimnazistaként rendszeres Kismama magazin-olvasó voltam, aminek akkoriban nagyon szoptatásbarát és háborítatlan szülés-párti szemlélete volt, ezt a szemléletet ültette el bennem is.

Orvostanhallgatóként már harmadéves koromtól jártam egy kicsi városba, Berettyóújfaluba gyakorlatra hétvégenként. Sok alap dolgot tanultam ott a szakmáról, de legjobban a vajúdó kismamák mellett szerettem lenni.

„Nagyon különleges légkör uralkodik egy vajúdó körül, olyan egy kicsit, mint egy kisbaba mellett, mintha megállna az idő. Szerettem azt az időtlenséget, ami egy szülő nő mellett van. És nagyon szerettem azt, hogy segíthetek nekik. Nincs sokra szükség, csak hogy legyen valaki, aki ott van, akinek meg lehet fogni a kezét.”

 Szakorvos-jelölti éveimet Debrecenben töltöttem, majd a 2017-ben letett szülészet-nőgyógyászati szakvizsga után két évvel, 2019-ben költöztem Budapestre, ahol azóta a Róbert Károly Magánkórházban dolgozom és kísérek szüléseket.

Szívügyem a serdülők felvilágosítása, a természetes fogamzásszabályozás és a háborítatlan szüléskísérés. Időnként tartok kislányoknak szóló drámapedagógiai előadásokat (MFM-projekt, Ciklus-show), melyek segítenek megérteni a lányoknak, mi zajlik a testükben, és támogatja őket abban, hogy magabiztosabbak legyenek nőiességükben

Fő alapelveim, melyek szerint a munkámat végzem:

• folyamatos önképzés: jelenleg leginkább a várandósgondozás terén.
• bizonyítékokon alapuló orvoslás: hiszem, hogy sok száz ember tapasztalata erősebb az egyénével szemben, a bizonyítékok pedig a szokásjoggal szemben.
• őszinteség: elismerni, hogy nem tudok mindent, és a megfelelő szakemberhez továbbirányítani a pácienst; elmondani mindent, amit tudok, úgy, hogy a páciens is megértse.
• méltányosság: olyan rendelést működtetni, ahová én is szívesen elmennék.
• keresztyén hitem: hiszem, hogy a gyermek Isten ajándéka, így kezelek minden egyes várandósságot, akár egészséges, akár beteg babát várunk. Terhességmegszakítást hitbeli meggyőződésem alapján semmilyen körülmények között nem végzek.

A háborítatlan szülés
Ez a fogalom most nagyon divatos, lépten-nyomon hallani, de szerintem mindenki egy kicsit mást ért alatta. A hozzám érkező kismamák szülési terveiben azt látom, leginkább arra van igény, hogy lehetőleg ne történjen semmilyen beavatkozás, vagy ha mégis, akkor csak olyasmi, amire feltétlenül szükség van. Itt jön a kérdés, hogy mi számít beavatkozásnak? Mert van olyan, aki már azt is beavatkozásnak tartja, ha valaki hozzászól az anyához, vagy akár csak ránéz.

„Számomra talán nem is a háborítatlan szó fejezi ki azt, hogy szerintem mitől jó a szüléskísérés. Azt alapvetőnek tartom, hogy csak akkor nyúljunk bele a folyamatba, amikor az feltétlenül szükséges, és akkor is megfelelően kommunikálva, az anya testét tisztelettel megérintve. Ami viszont legalább ennyire fontos, az az, hogy a szüléskísérés egyénre szabott legyen.”

Egy orvos azzal tud a legtöbbet tenni, ha odafigyel az anyára, meghallja, és elfogadja az érzéseit. Nem kommunikál elbizonytalanítóan, hanem támogatóan mellette áll.