Bácskai Anna

Vannak élethelyzetek, amikor úgy érezzük, elvesztettük a kapaszkodóinkat. Összezavarodunk, túlterheltté válunk, szenvedést okozó érzéseket élünk át, és nem látjuk, merre vezethet kiút abból, amiben éppen vagyunk

Néha önmagában már az is megkönnyebbülést jelenthet, ha van valaki, aki mellett nem kell elrejteni a fájó vagy szenvedést okozó érzéseket. Sokszor ezeknek az érzéseknek a kimondásával kezdődhet el egy közös gondolkodás, amelyben a nehézségek érthetőbbé válhatnak, és idővel új nézőpontok is megjelenhetnek. Abban szeretném segíteni a hozzám fordulókat, hogy megtapasztalhassák: bár nem minden élethelyzet alakítható szabadon, sokszor mégis van lehetőség arra, hogy saját felismeréseikkel és döntéseikkel aktív alakítói legyenek a saját életüknek.

A pszichológiai munkára tehát közös gondolkodásként tekintek. Nem gyors megoldásokat vagy ragtapaszokat keresünk. Sokkal inkább azt, hogy együtt megértsük, mi történik valójában. Azt gondolom, hogy a valódi megértés nem pusztán felismerés, hanem egy mélyebb érzelmi tapasztalat is. És hiszem, hogy amikor egy nehéz helyzet a közös munka révén érzelmileg is hozzáférhetővé és megdolgozhatóvá válik, idővel a szenvedés enyhülni kezdhet, és lassan kirajzolódhat az előrevezető út.

Munkámra nagy hatással van a családterápiás rendszerszemlélet. Jelenleg képzésben lévő pár- és családterapeutaként akkor is fontosnak tartom a kapcsolatok és a családi mintázatok megértését, amikor egyéni kliensekkel dolgozom. Szívesen alkalmazok kreatív technikákat és családterápiás eszközöket, ha ezek segítenek új nézőpontból ránézni egy helyzetre, vagy közelebb visznek annak mélyebb megértéséhez.

Pszichológusként elsősorban olyan felnőtteket kísérek, akik életük valamely területén elakadást élnek meg, és emiatt szeretnék mélyebben megérteni önmagukat, saját működésüket.