Borbély Boglárka

“Tudom, mit kellene tennem – mégsem teszem…”
Ezt a mondatot hallom a leggyakrabban – és nem olyanoktól, akik ne tudnák, mi lenne jó nekik. Épp ellenkezőleg. Tudják, mennyit kellene aludniuk. Tudják, hogy régen nemet mondtak volna. Aztán mégis hajnali egyig dolgoznak. Nincs egyensúly és sorrend a feladatok között.
Számomra ott kezdődik a munka, ahol a jó tanácsok véget érnek: a mintáknál, amelyek erősebbek a szándéknál.

A diplomámat munka- és szervezetpszichológia szakirányon szereztem, és tizenöt évig dolgoztam különböző területeken: oktatás, multi, gazdaságfejlesztés. Voltam csapattag és vezető.
Ha munkahelyi stresszről, kiégésről vagy karrierdöntésről beszélgetünk, azt nem csak kívülről nézem.
A szakmai fókuszom a longevity pszichológiai oldala. Nem az érdekel, meddig élünk, hanem hogy milyen állapotban – és hogy mi az, ami miatt valaki hiába tudja, mit kellene tennie az egészségéért, mégsem lépi meg. Az alvás, a mozgás, a terhelés és a regeneráció ugyanis nem életmódtanácsok kérdése, hanem viselkedés.
Magam is így élek: mérek, kísérletezem és pontosan tudom, hol van a határ a tudatosság és a megszállottság között. Azt is tudom, mennyire nehéz elkezdeni, változtatni – nem csak a tankönyvekből ismerősek ezek. Tudom, hogy olykor ez működik a legjobban: nem gondolkodni – csak csinálni!

A munkámban a tudományos bizonyítékokra támaszkodom, és nem szeretem a trendi, de üres válaszokat. Azt viszont igen, ha valami kézzelfogható: közösen megnézzük, mi tartja életben azt a mintát, ami fáraszt, és mi az, ami nálad valóban működik.