Buzás Gabriella tanácsadó szakpszichológus, katathym imaginatív terapeuta és képzésben lévő komplex integratív terapeuta magánrendelése.
2001-ben végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetem pszichológia szakán.
Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben („a Lipóton”), nevelési tanácsadóban és iskolapszichológusként szerzett tapasztalataim után másfelé fordult az érdeklődésem.
Rajzból szereztem diplomát a Szegedi Tudományegyetemen, és vonóshangszer-készítői és -javítói végzettséget a Zeneakadémiához tartozó Hangszerészképző Iskolában. A vizuális megformálás és a szenvedélyes reparálási hajlandóság a pszichológusi munkámban is alapvető lett.
2018-ban kezdtem meg a Magyar Komplex Pszichoterápiás Egyesület Komplex Integratív Terapeuta képzését: 2020-ban a Katatím Imaginatív Pszichoterápia, 2021-ben a Regressziós Technikák és Disszociatív Zavarok Kezelése, a Neurolingvisztikus Programozás, 2022-ben pedig az Ericksoni Hipnózis és Rövidterápia terén gyarapítottam a tudásomat. Ugyanitt pszichopatológiát tanultam, illetve pszichoterápiás és mélylélektani ismereteket szereztem. Tanácsadó szakpszichológusi diplomámat - pár- és családterápiás hangsúllyal - 2022-ben az ELTE-n kaptam meg. Felnőttekkel dolgozom, egyénileg, szupervízió mellett.
Pszichológusként segíthetek az önismeret gyarapításában az erre vágyóknak, a valamilyen elakadással küzdőknek, a saját magukra kíváncsiaknak, a mélységészlelőknek, a nagyobb rendre vágyóknak. A számos terápiás módszer közül a KIP (katathym imagináció) hatékony eszköz az ismeretlen (mert tudattalan) algoritmusok feltárásához, a belső működés mélyebb megértéséhez. Ez a legtöbb esetben előfeltétele a megtorpanás felszámolásának. A közös munka során lehetővé válik az alig vagy nehezen szavasítható lelki folyamatok és összefüggések megfogalmazása, ami pedig egyáltalán nem önthető szavakba, az képekben, történésekben válhat mégis megragadhatóvá, átláthatóvá. Ami megragadható, az megismerhető. Ami megismerhető, abban lehetséges tájékozódni. Ahol el lehet igazodni, ott nagyobb a biztonságérzet, és ahol biztonság van, ott jó lenni. Ebben a megközelítésben elég jó dolognak tűnik az önmegismerés.
A kezeletlen, száműzött, elutasított részeink megszelídítése nemcsak önmagunkra és a saját életminőségünkre nézvést üdvözítő, de a velünk kapcsolatban lévőknek is jobb lesz az élet.
Amit feldolgoztunk, azt már nem adjuk tovább.