Mádai Nándor vagyok, okleveles pszichológus.
Életünk során sokszor érezzük az elveszettséget, a kiúttalanságot, hogy a korábban világos és tiszta célok egyszerre eltűnnek és csak kérdések és bizonytalanság marad a helyükön. Ilyenkor nehéz elhinni, hogy bármennyire is kényszerítenek a körülmények, mégis a saját döntéseinkkel (is) képesek vagyunk alakítani a sorsunkat. Meggyőződésem, hogy a labirintus, amiben ilyenkor eltévedünk (ha sok zsákutca is van benne, ahonnan vissza kell fordulni), nem útvesztő, hanem feladat, megoldandó és megoldható probléma.
Pszichológiai tanulmányaimat a Károli Gáspár Református Egyetemen, majd Szegedi Tudományegyetemen folytattam. Az egyetemi évek alatt az érdeklődésem fokozatosan a tanácsadás irányába fordult. A tanácsadásban a közös munka során a kliens saját, gyakran az addig még fel nem ismert erőforrásaira összpontosítunk, amiket segítségül hívhat a megoldásban a személyes hatékonysága és megküzdőképessége mozgósítása révén. Ebben a folyamatban kulcsfontosságú az önismeret és a tudatosság növelése.
A pszichológiai tanulmányaim megkezdése előtt hosszú időt töltöttem a munka világában nagyon változatos munkakörnyezetben. Dolgoztam a közoktatásban és magyar kisvállalkozásban, de multinacionális és multikulturális közegben is. Ezért a kiégéssel, a karrierkrízissel, a munkahelyi konfliktusokkal, elakadásokkal és döntési nehézségekkel a gyakorlatban is gyakran találkoztam. A tapasztalatom az, hogy egyéni szinten ezek csak nagyon ritkán léteznek izoláltan – általában az élet majdnem minden területét érintik és az ott megjelenő problémákkal oda-vissza hatnak egymásra. Ezek az egyéni lenyomatok, valamint az ezzel való megküzdési lehetőségek és azok segítése nagyon fontos számomra. Éppen ezért tartom fontosnak a pályaorientációs tanácsadást is a fiatalok számára, hiszen a teljes személyt érintő kérdésről van szó egy olyan világban, ahol az egész életre szóló munkahely elképzelése már nem érvényes többé.
A problémákkal való megküzdésben kulcsfontosságúnak tartom az önismeretet, aminek szerves része az önelfogadás. Az önelfogadást azonban elképzelhetetlennek tartom az „egész-ség” nélkül, aminek ugyanúgy része önmagunk külső, mint a belsőnk elfogadása. Sajnos ma nagyon gyakori jelenség a testhez való problematikus viszonyulás. Már régóta foglalkoztat az a feladat, hogy ezzel a testtel, amivel benne vagyunk és teszünk-veszünk a világban, és ami által a többiek számára jelen vagyunk, harmonikus legyen a viszonyunk.
A tanácsadás legfontosabb jegyének azt tartom, hogy a közös munka során a kliens maga küzd meg a problémával. Ezt a munkát a tanácsadó nem veszi át tőle, hanem támogatja és segíti a folyamatot, ami a magasabb szintű tudatosság és önismeret révén végül a megoldáshoz vezet. Ezért mint okleveles pszichológus, a szörnyek legyőzésében nem, de a labirintusból kivezető út megtalálásában tudok segíteni. Forduljon hozzám bizalommal!
