Tamás Bernadett

Kedves Jövendőbeli Kliensem!

„A legnagyobb télben jöttem rá, hogy legyőzhetetlen bennem a nyár.” – Albert Camus

Kinek ne lenne ismerős az az érzés, amikor már mindent kipróbált — elolvasott önismereti könyveket, feliratkozott önsegítő levelezőlistákra, meghallgatott podcastokat, naplót vezetett, új napi rutint alakított ki — és mégis azt érezte, hogy ugyanott jár, ugyanazokkal a problémákkal találkozik?

A legtöbb ember nem azért jön önismeretbe, mert nem tudja a válaszokat — hanem mert nehezen engedi meg magának, hogy feltegye a valódi kérdéseit. Hiszek abban, hogy a valódi változás ott kezdődik, szembenézünk azzal, amivel addig nem mertünk. Amikor először vesszük a bátorságot ahhoz, hogy önutálat helyett önmagunk elfogadását válasszuk.

Hogyan tudok segíteni ezen az úton?

Pszichológusként legfontosabb feladatomnak azt tartom, hogy egy olyan környezetet biztosítsak, ahol szabadon kibontakozhat, és felfedezheti a saját megoldásait. Mellette állok majd a saját erőforrásai mozgósítása során: együtt keressük meg azokat a belső tartalékokat, kreatív megoldásokat és kapaszkodókat, amelyek előre viszik, és amelyek segítségével képes lesz előidézni a kívánt változásokat.

Nem az a célom, hogy megmondjam, mi a helyes út, hanem hogy támogassam abban, hogy maga találja meg — a saját tempójában, a saját ritmusában.

Ezen a ponton szeretnék bemutatkozni: Tamás Bernadett vagyok, okleveles pszichológus Mesterdiplomámat a Károli Gáspár Református Egyetemen szereztem, felnőtt klinikai- és egészségpszichológiai specializáción, jelenleg pedig az Integratív Pszichoterápiás Egyesület képzésében veszek részt.

Pszichológusként mélyen hiszek abban, hogy a személyiségem a legfontosabb munkaeszközöm. Mindezért 150 óra önismereti munka van a hátam mögött, hogy jobban megérthessem saját belső folyamataimat, határaimat és működésemet. Úgy gondolom, csak akkor tudok hitelesen kísérni másokat az önismeret útján, ha én is újra és újra vállalom a találkozást önmagammal. Jelenleg is tervezem egy újabb önismereti folyamat megkezdését — mert a fejlődés és az önreflexió számomra nem cél, hanem élethosszig tartó út.

Hiszem, hogy mindannyiunkban ott él az a „legyőzhetetlen nyár” — még ha olykor a tél csendjében és fagyában is rejtőzik. A közös munkánk célja az lesz, hogy együtt megtaláljuk, hogyan tud újra kapcsolódni ehhez az éltető, meleg, belső forráshoz.

Mert a változás nem onnan indul, hogy újból önutálaton keresztül akarjuk magunkat legyőzni — hanem onnan, amikor végre megengedjük, hogy önmagunk lehessünk.

Szeretettel várom Önt egy közös munkára!