Felnőttekkel zajló munkámban központi szerepet kap a terápiás kapcsolat, amelyet a változás egyik legfontosabb terének és eszközének tekintek. A közös munka során arra törekszem, hogy biztonságos és kíváncsi légkör jöjjön létre, amelyben a kliens szabadon megélheti és megvizsgálhatja érzéseit, kapcsolati tapasztalatait és belső dilemmáit. A terápiás kapcsolatban gyakran kirajzolódnak azok a mintázatok, amelyek más emberi kapcsolatokban is jelen vannak, így lehetőség nyílik ezek mélyebb megértésére és új tapasztalatok kialakítására.
Szemléletemet elsősorban a kapcsolati pszichoanalitikus és érzelemfókuszú megközelítés formálja. A közös gondolkodás során figyelmet fordítunk az érzelmekre, azok jelentésére és szabályozására, valamint arra, hogyan hatnak kapcsolatainkra és önmagunkhoz való viszonyunkra. Bár a múlt tapasztalatai is fontos háttérként jelenhetnek meg, a terápiában elsősorban az foglalkoztat, hogyan élünk és kapcsolódunk a jelenben, és miként lehet ebben több tudatosságot, szabadságot és hitelességet találni. Az egzisztenciális pszichológia gondolkodása is közel áll hozzám: sok nehézség olyan alapvető emberi kérdésekhez kapcsolódik, amelyekkel mindannyian találkozunk életünk folyamán.
Felnőttek mellett gyermekekkel és serdülőkkel is dolgozom. A gyerekekhez mindig az életkoruknak megfelelő, számukra természetes módon kapcsolódom, és a kialakuló kapcsolatban igyekszem megérteni, milyen folyamatok tartják fenn a tüneteket, illetve mi akadályozza aktuálisan a személyiségfejlődést. A gyermekekkel végzett munka nem képzelhető el a szülők nélkül, és nagy tisztelettel tekintek azokra a szülőkre, akik vállalják az önreflexiót annak érdekében, hogy új utakat találjanak gyermekükhöz, és így kapcsolatukban több öröm és megértés születhessen. Serdülők esetében a keretek rugalmasabbá válnak, hiszen ebben az életkorban a fiatalok egyik fontos feladata a szülőkkel való kapcsolat átalakítása; ezért a közös munka során – a probléma jellegét és az életkort figyelembe véve – általában kevesebb szülői jelenlétre van szükség.