Achilles-íngyulladás

Az Achilles-ín az emberi testben a legerősebb ín – mégis sérülékeny. A sarkunk felett sportolás közben, vagy akár a mindennapi élet során is jelentkezhet fájdalom, illetve kialakulhat ezen a területen gyulladás. Ez a gyulladás kellemetlen tüneteket okozhat, de még akkor is, ha nem tűnik azonnal súlyosnak, érdemes komolyan venni.

Ebben a cikkünkben az Achilles-íngyulladás (vagy más néven Achilles-tendinopátia) tüneteit, okait, megelőzésének lehetőségeit, valamint a kezelés irányelveit ismertetjük szakmailag megalapozott, mégis közérthető módon.

Mi is pontosan az Achilles-íngyulladás?

Az Achilles-íngyulladás az Achilles-ín túlterheléséből vagy sérüléséből fakadó állapot. Az Achilles-ín, szalagszerű kötőszövet, amelynek a feladata az, hogy összeköti a vádli a sarokcsonttal. Ez az ínunk minden egyes lépésünknél, a futásnál és az ugrásnál is kulcsfontosságú szerepet játszik

Gyulladása akkor alakulhat ki, ha az ín nagyobb vagy intenzívebb terhelést kap, mint amennyit elbír, azaz túlerőltetjük, különösen akkor, ha nem hagyunk kellő időt az intenzív lábmunkát igénylő mozgást követően, hanem rövid időn belül, az ín pihentetése nélkül, ismét intenzív lábmunkát igénylő gyakorlatba vagy az Achilles-ínunk számára jelentősebb megterhelést jelentő munkába kezdünk.

A sarkunkat a vádlinkkal összekötő ín megterhelése és esetleges gyulladása nemcsak a hivatásos sportolók problémája: gyakran érinti azokat is, akik hirtelen vágnak bele új edzésprogramba, amely nem kellőképpen edzett lábizomzat esetén alakulhat ki.

Az Achilles-íngyulladás gyakran alakul ki rendszertelen gyakoriságú edzést végzők körében is, azokban az időszakokban, amikor ritkábban, például hetente csak egy alkalommal sportolnak, de ilyenkor nagyon intenzív lábmunkával járó edzésprogramot követnek.

Teniszezők vagy kosárlabdázók körében viszonylag gyakori panasz az Achilles-íngyulladás.

Az állapot azonban akár nyilvánvaló kiváltó ok nélkül is kialakulhat.

Milyen tünetek jelezhetik az Achilles-íngyulladást?

Az Achilles-íngyulladásra jellemző fájdalom fokozatosan alakul ki. Először csak futás vagy más terhelés után jelentkezhet egyfajta sajgó érzés a sarok felett vagy a lábszár hátsó részén. Idővel a fájdalom erősebbé válhat, különösen lépcsőzéskor vagy gyors iramú mozgásnál érezhetünk égető érzést a lábszárunk hátsó részének sarok feletti szakaszában.

Jellemző lehet még:

• a sarok felső szakaszában érzett reggeli merevség vagy e területnek az érzékenysége,
• fájdalom nyugalmi állapotban is,
• nehéznek érezzük a lábunk mozgatását még a hétköznapi tevékenységek közben is.

Fontos tudni, hogy ez a jellegű fájdalom enyhülhet, ha könnyű lábfejgyakorlatokkal bemelegítjük a lábunknak ezt a területét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyható a panaszok visszatérő jelentkezése.

Mikor forduljunk orvoshoz?

Nem érdemes megvárni, amíg a fájdalom teljesen ellehetetleníti a mozgást. Ha az Achilles-ín körüli fájdalom nem múlik el pihentetés hatására sem, vagy hirtelen felerősödik, mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni.

Ha a fájdalom olyan mértékű, hogy nem tudja mozgatni a lábát, vagy „pattanó” érzést, hangot tapasztal, lehet, hogy az ín elszakadt – ez az úgynevezett ínruptúra. Ilyenkor haladéktalanul orvosi beavatkozásra van szükség.

Mi okozhatja az Achilles-íngyulladást?

Leggyakrabban az ismételt vagy túlzott terhelés felelős a gyulladás kialakulásáért – például ha valaki hirtelen növeli edzései időtartamát vagy intenzitását. Az Achilles-ín minden mozgásnál dolgozik: járás, futás, ugrás, lépcsőzés során is megfeszül.

A gyulladás megjelenhet:

• az ín középső szakaszán, vagy
• azon a ponton, ahol az ín a sarokcsonthoz csatlakozik.

Az életkor előrehaladtával az ín rugalmassága csökken, így idősebb korban megnő a sérülés esélye.

Vannak tényezők, amelyek növelik az Achilles-íngyulladás kialakulásának kockázatát:

• Életkor: Gyakoribb 30 év felett.
• Lúdtalp vagy túl magas lábboltozat: Megnöveli az ínra nehezedő terhelést.
• Feszes vádliizmok, eltérő lábhossz: Megváltoztatják a mozgás mechanikáját.
• Elhízás: További mechanikai terhelést jelent.
• Korábbi sérülés: Növeli az ismételt gyulladás esélyét.
• Nem megfelelő cipő vagy futótechnika: Emiatt a talpunk ütközése a talajjal nincs megfelelő módon csillapítva, ami extra terhelést jelent a sarokrögzítő ínakra.
• Fokozatos ráhangoló bemelegítés hiányában hirtelen edzésmód változtatás: Például a sík terepen begyakorolt futás helyett emelkedőn futás hideg időben.
• Egyes betegségek: A pikkelysömör (pszoriázis), magas koleszterinszint, magas vérnyomás kapcsolatba hozható a gyulladás gyakori megjelenésével.
• Bizonyos gyógyszerek: Fluorokinolon típusú antibiotikumok növelhetik az Achilles-íngyulladás kialakulásának a kockázatát.

Mi történhet, ha nem kezeljük az Achilles-íngyulladást?

A tartós gyulladás gyengíti az Achilles-ínat, ami hosszú távon akár az ín teljes szakadásához is vezethet.

Egy ilyen ínszakadás (ruptúra) súlyos sérülésnek számít, ami általában műtéti helyreállítást igényelhet, amelyet pedig hosszas rehabilitáció követhet.

Mit tehetünk a megelőzés érdekében?

Bár nem minden esetben előzhető meg az Achilles-íngyulladás, az alábbi lépésekkel sokat tehetünk a kockázat csökkentéséért:

• Fokozatosság elve: Ha új edzésmódot tervezünk bevezetni, ügyeljünk arra, hogy az intenzitás növelésének fokozatosságára, ne emeljük hirtelen a terhelést. Haladjunk lassan a célunk megvalósítása felé.
• Megfelelő bemelegítés: Minden intenzívebb mozgás előtt és után szánjunk időt a nyújtásra, különösen a vádli és az Achilles-ín területén.
• Megfelelő lábbeli: A cipő legyen ütéscsillapító és jól alátámasztott. Cserélje időben, ha elhasználódott.
• Nyújtás és erősítés: Ha reggelente és edzések után rendszeresen elvégezzük a vádli nyújtó gyakorlatokat azzal mérsékelhetjük a sérülékenységet. Törekedjünk az izmaink megerősítésére ezen a területen, mivel ezzel ellenálóbbá tehetjük a megterheléssel szemben az Achilles-ínat is
• Keresztedzés: Érdemes kerülni a hosszú távon túlzottan monotonnak tekinthető, ismétlődő mozgásformákat. Lehetőleg váltogassuk a mozgástípusokat, vagyis ne csupán futás legyen az edzésprogramunkba beépítve, hanem kerékpározzunk vagy fordítsunk időt úszóedzésekre is.
• Figyeljünk a testünkre: Ha a testünk fájdalommal reagál edzés vagy intenzív munkavégzés közben, akkor ne erőltessük tovább a mozgást. A pihentetés, intenzív fájdalom, és mozgási nehézség esetén pedig a korai beavatkozás a legjobb megelőzés.

Ha már rendszeresen visszatérő tüneteket tapasztalsz, a pihentetés, jegelés és a gyulladáscsökkentő kezelés általában jó kiindulási alap lehet ahhoz, hogy elmúljon az Achilles-íngyulladás.

Fontos, hogy ilyenkor ne terheljük túl az érintett lábat, és szükség esetén forduljunk gyógytornászhoz vagy mozgásterapeutához, aki segít abban, hogy biztonságos gyakorlatokkal megerősítsük a vádlinknak ezt a területét, és visszatérhessünk a megszokott életmódunkhoz.

Az Achilles-íngyulladás gyakori, de jól kezelhető mozgásszervi panasz.

A kulcs a megelőzésben és a testünk jelzéseinek időben történő felismerésében rejlik. Ha figyelmesek vagyunk, megfelelően terheljük és támogatjuk testünk regenerálódását, akkor nem kell lemondani a mozgás öröméről – még akkor sem, ha néha fájdalom jelzi, hogy ideje lassítani.