Dr. Horváth Éva

Az empátia, a törődés, a segíteni akarás gyermekkoromtól része a személyiségemnek. Saját fogszabályozásom során szerzett pozitív élmények tereltek a fogorvosi pályára.

Szeretem a kihívásokat, nem ijedek meg a kilátástalannak tűnő esetektől sem. Egy új mosoly, és azzal együtt egy új életminőség kialakítása, a felszabadultság és a boldogság, amit a páciensen látok az eredményes kezelés után, minden nehézségért kárpótol.

A betegellátás nem akkor kezdődik, amikor nekilátok a tényleges kezelésnek: rászánom az időt arra, hogy részletesen elmagyarázzam mi fog történni. A páciens ez idő alatt megnyugszik, létrejön a kölcsönös bizalom és összhang, ami elengedhetetlen az oldott hangulatú kezeléshez. A székben ülő ember félelmét legyőzni komoly kihívás lehet, de a türelem, a humor, a játékosság csodákra képes. Legnagyobb szakmai sikernek azt az esetet tartom, amikor egy Asperger-szindrómás kisfiúnak, aki korábban a száját sem nyitotta ki, sikerült betömni a fogát. Ehhez már a váróban elkezdtem a „kezelést”: meséltem neki, beszélgettem vele, és a korábban ellenálló, rettegő gyerek végül önszántából ült a székbe és tátotta nagyra a száját. 

Nagy érdeklődéssel tanulmányozom a napjainkban egyre nagyobb népszerűségnek örvendő digitális mosolytervezést. Az eljárás eredményeként nem pusztán funkciójában tökéletes fogpótlást kap a beteg, hanem olyat, amely harmóniában van az arcával és a személyiségével. Fontosnak tartom az önképzést, a fejlődést, a szakmai továbbképzések rendszeres résztvevője vagyok.