Hajzer Klaudia

Egyetemi tanulmányaim alatt pszichiátriai rehabilitációs és kardiológiai osztályon is gyakorlatot végeztem. Itt tapasztaltam meg, hogy a lelki és a testi terhek ritkán választhatók szét, és hogy a legtöbb nehézség mögött valamilyen kapcsolati élmény áll, kiben bízhattunk, hogyan kötődtünk, és mennyire volt biztonságos kimondani, amit érzünk.

A kapcsolatainkban ismétlődő minták gyakran már gyerekkorban kialakulnak, abból, hogy mit tapasztaltunk, amikor kértünk valamit, nemet mondtunk, vagy közel engedtünk valakit. Ezek a minták akkor megvédtek minket, felnőttként viszont néha akadályoznak. Nehéz segítséget kérni vagy nemet mondani, mindent túlgondolunk, vagy félünk attól, hogy valaki túl közel kerül hozzánk. A tanácsadásban ezeket a mintákat vesszük közösen szemügyre, honnan jönnek, mi működik még belőlük, és min lenne érdemes változtatni.

Pszichológusként sokféle helyzetben lévő, különböző nehézséggel érkező személlyel dolgoztam, és ez megerősített abban, hogy minden ember más, ezért minden segítő folyamat is egyedi. Hogy minél biztonságosabb támaszt tudjak nyújtani, a felnőttkori ADHD-val, az LMBTQI-érzékeny tanácsadással, valamint a gyász lélektanával és a gyászolók segítésével foglalkozó továbbképzéseken is részt vettem.

Hiszek abban, hogy kapcsolatban sérülünk, és kapcsolatban gyógyulunk, ezért a közös munka alapjának a biztonságos, elfogadó kapcsolat kialakítását tartom. Arra törekszem, hogy a hozzám érkezők olyan légkörben beszélhessenek őszintén a nehézségeikről és bizonytalanságaikról, ahol megtapasztalhatják, milyen érzés ítélkezés nélkül, valódi figyelemmel jelen lenni.