“Nem az vagyok, ami megtörtént velem Az vagyok, amit döntöttem, hogy legyek. ~ C. G. Jung”

Egyszer régen, azt mondta C.S. Lewis, “Nem ijed meg az ember a kunkorodó gilisztától, ha már csörgőkígyóval is volt dolga, nem retteg a tehéntől, ha már megvadult bikával találkozott.” és valóban, milyen igaza volt. Ha már átvészeltünk különböző megpróbáltatásokat, egy hasonló élethelyzetben tudni fogjuk mi a dolgunk, hogyan viselkedjünk, mit cselekedjünk. A hangsúly azon van, hogyan is vészeljük át ezeket az életszakaszokat. Hiszem azt, hogy a beszélgetések során a kimondott szavakkal utat törnek maguknak a felgyülemlett érzelmek, melyeknek már önmagában feszültségoldó hatása van. Ilyenkor érezhetjük azt, hogy megterhelő lehet számunkra a sok belső impulzus – én abban tudok segíteni, hogy ez az érzelmi hullámvasút biztonságos kimenetelű legyen, és mikor végre leszállunk róla, azt tudjuk mondani: “Igen, megérte!”. Minden ember hozzá tud járulni ahhoz, hogy az életet külső-belső harmóniában élje, személyes felelősségvállalással és tanult optimizmussal. Sokszor azt érezhetjük, hogy mindenben kudarcot vallunk, amibe csak belekezdünk, nem vagyunk elég jók a munkánkban, nem tudunk teljesíteni olyasmit, ami mások számára könnyűnek tűnhet. Ez szorongással, akár frusztrációval töltheti meg mindennapjainkat. Akár munkahelyen/iskolában, akár párkapcsolatban, családban megjelenhetnek olyan gondolatok, amelyek például az alacsony önbecsülésünkből vagy a társasági készségeink helytelen használatából adódhatnak. Bármelyikről is lenne szó, cselekedeteink minden esetben meghatározóbbak, mint a vágyakozásaink a változás iránt.

Keressen bizalommal, amennyiben úgy érzi, hogy: elakadt élete egy bizonyos szakaszán, nem tudja merre tovább, céltalannak és kedvtelennek érzi magát; érdekli a kötődési stílusa, mivel olyan kapcsolatokban találja magát, amelyekben áldozat vagy bántalmazó szerepet tölt be; tökéletességre való törekvései megakadályozzák abban, hogy élvezni tudja az életet; gyakran gyötrik egzisztenciális kérdések, amelyek időnként talán pánikrohamokat is okoznak; érdekli, hogy ki is Ön valójában és szeretne közelebb kerülni saját magához, egy önismereti utazáson venne részt; gyermekkori traumái kihatással vannak a jelenben történő viselkedésére, gondolataira és érzéseire; szorongással tölti el, ha új emberekkel kell találkoznia, új helyre kell mennie, vagy meg kell szólalnia egy nagyobb közönség/társaság előtt; szeretné bizonyos fóbiáit legyőzni; egy bullying (kiközösítés), vagy bántalmazás áldozata volt; önképén, önbizalmán dolgozna.