„Nem azért nem merünk, mert nehéz, hanem azért nehéz, mert nem merünk.” - Seneca
Ahogy az idézet is mondja, az élet nagy dolgai abból az ellentmondásból fakadnak, hogy a nehéz pillanatok szülik meg őket, melyekből a saját erőforrásunkból kell megtalálni a kifelé vezető utat.
A szorongás, a stressz, a kiégés vagy éppen egy identitáskrízis ilyenformán az élet velejárói, melyet gondolkodásunk formál egy szebb jövővé. Ezekben az állapotokban azonban ez sosem könnyű, hiszen a gödör aljáról is nehéz egyedül kimászni, megtalálni a kifelé vezető utat.
Legyen szó egy újra és újra elkövetett hibáról, egy gondolatról, ami a fejünkben visszhangzik, olyan helyzetről, amelyek kigáncsolnak abban, hogy önmagunk legjobb verziói legyünk és a legjobban teljesítsünk vagy olyan mondatokról, amelyek visszafognak a hétköznapokban.
Egy-egy teljesítményhelyzet, legyen szó a sportpályáról, munkáról vagy magánéletről, éppen ezt az állapotunkat „hangosítja ki”. Szembenézni önmagunkkal nehéz, de a valódi változás ezekben a pillanatokban indul.
A pszichológia tehát nem más, mint hogy megismerjük önmagunkat, működési mintáinkat és gondolatainkat, és segítségével olyan képességeket tanulunk, amelyekkel felismerhetjük és megváltoztathatjuk ezeket, illetve olyan viselkedéseket alakítunk ki, amelyek számunkra ideálisak és a valódi céljainkat szolgálják.