Vivas Renáta

Pszichológusként abban hiszek, hogy a változás kulcsa önmagunk és családi örökségünk, mintáink mélyebb megértésében rejlik. Amikor elkezdjük felfejteni, honnan jövünk, mit hozunk magunkkal, és mire van igazán szükségünk, akkor válik lehetővé, hogy tudatosan döntsünk arról, mit tartunk meg, mit engedünk el – és mi az, amiből erőt meríthetünk a továbblépéshez.

Elsősorban – de nem kizárólag – fiatal felnőttekkel és felnőttekkel dolgozom, akik önértékelési, párkapcsolati, szorongásos, munkahelyi vagy életkezdési nehézségekkel érkeznek hozzám, vagy épp érzelmeik kezelésében keresnek kapaszkodót. Olykor valami elakad az életükben, kibillen a megszokott medréből, vagy egyszerűen csak nem jó már úgy, ahogy eddig volt. Sokszor nehéz is pontosan megfogalmazni, mi a gond – csak azt érezzük, hogy „nincs konkrétan baj, de még sincs rendben valami”.

Hiszem, hogy minden történet egyedi, és nincs egyetlen „jó” út – csak a sajátunk. A pszichológusi munkámban éppen ez az emberi sokféleség az, ami újra és újra megérint, és ami miatt fontos számomra, hogy különböző életszakaszokban és helyzetekben is tapasztalatot szerezzek. Két éven keresztül dolgoztam nehéz helyzetű, migrációs hátterű fiatalokkal alapítványi keretek között, illetve jelenleg részmunkaidőben egy budapesti idősek otthonában dolgozom intézményi pszichológusként, ahol az időskor sajátos nehézségeit és az idősek családtagjainak kihívásait támogatom.

Hiszem, hogy a pszichológiai munka lényege nem a tanácsadás, hanem egy olyan kapcsolat, ahol meghallgatva, megértve és megtartva lehetünk –, ahol megterem a tér arra, hogy rálássunk: kik vagyunk, és kik szeretnénk lenni.