1963-ban születtem Budapesten. Sopronban, egészségügyi szakközépiskolában érettségiztem, így az első fehér köpenyemet  14 évesen kaptam és 16 évesen kisnővérként már kórházi gyakorlatokon vettem részt;  18 évesen,  az egyetem előtt  nyáron,  pedig  nővérként dolgoztam egy szociális otthonban.

Pécsen jártam az orvosi egyetemre, Szombathelyen végeztem a kötelező gyakorlataimat, majd szigorló évemet Budapesten töltöttem.

Már az egyetemen kitűnt milyen jó a vizuális memóriám, mennyire szeretem az anatómiai képletek  különböző megjelenítéseit elemezni.  Így a szakirány választás szinte adta magát és az orvosi képalkotás, diagnosztika lett a hivatásom. 1993-ban tettem radiológiából szakvizsgát.(Mi radiológusok ma már inkább a képalkotó diagnosztika szakorvosaként emlegetjük magunkat, mert  röntgen, ultrahang, mágneses rezonancia alapján előállított képeket-vizsgálatokat értékelünk.)

Nagyon szeretek úgymond belelátni az emberbe. Úgy érzem, mintha indiánként nyomoznék és az apró, mások számára láthatatlan részletekből nekem kell összerakni a képet, azaz megállapítani a diagnózist. Amikor van elég információ ( kórelőzmény), ha a vizsgálatot kérő orvossal lehet konzultálni, ha rendelkezésre állnak  a leletek, zárójelentések is, akkor viszonylag könnyű felállítani a diagnózist.

A valóság sajnos az, hogy sokszor nincs elég adat az értékeléshez. Ma már az  EESZT –ből ugyan sok információ kinyerhető, de ez rendkívül időigényes és nehéz a sok lelet között gyorsan eligazodni. Márpedig a radiológustól gyorsan - mondhatni azonnal - véleményt várnak, hiszen őelőtte ott a kép.

Azért választottam szakirányként az ultrahang diagnosztikát, mert a Beteggel való találkozás klasszikussá teszi számomra az orvosi  munkát.  Ahogy azt tanultuk, már ott kezdődik a vizsgálat, ahogy a beteg bejön az ajtón ( megjelenése , mozgása …) ,  a panaszainak, korábbi betegségeinek elmondása, a Tőle kapott információk; a beteg  megtekintése, magtapintása, hozott leleteinek áttekintése  sokat segítenek  - „ a jó anamnézis (kórelőzmény) fél diagnózis” -.

Általában a betegek nem hoznak magukkal leletet, mondván, hogy csak egy ultrahangra jöttek és majd viszik a leletet az Orvosnak ( kardiológus, belgyógyász, urológus…),  ugyanakkor a vizsgálat végén mindig megkérdezik, hogy mit láttam, találtam-e bajt és akkor merre menjenek tovább.

A magánrendelésen biztosított 30 perc alatt jut idő a kórelőzmény felvételére, a vizsgálatra és annak eredményének kiértékelésére is.

Nagyon fontosnak, a beteg vizsgálataiból  kihagyhatatlannak tartom az ultrahangvizsgálatot, amely nem egészségkárosító, ismételhető, jól dokumentálható, sok helyen hozzáférhető és a várakozási idő is rövid.

A mi rendelőnkben a Beteg van a középpontban, az egész emberrel foglakozunk; tőlünk úgy távozik, hogy a kérdésire választ kapott és további útmutatást, tanácsokat.

Szeretettel várom a hozzám bizalommal forduló Betegeket és mindazokat,  akik tenni szeretnének az egészségükért.