A radiológia nem más, mint a képalkotó diagnosztikai vizsgálatok összessége. Magába foglalja a CT, a DEXA ( csontsűrűség mérés), az MRI, a röntgen, az EEG és az ultrahang vizsgálatokat.
A vizsgálat során az orvossal előre megbeszélt időpontban, a test bizonyos részein képalkotó vizsgálatot alkalmaznak. Minden radiológiai eljárásnál - kivéve az ultrahangot - röntgensugarat alkalmaznak, így a terhességet előre kell jelezni.
Radiológia:
A radiológia a képalkotó diagnosztikával foglalkozik, ide tartoznak a röntgen, ultrahang, CT, MR, stb., illetve radiológus szakorvosok végzik a terápiás röntgenkezelések nagy részét.
Ezekkel a képalkotó eljárásokkal a radiológus szakember láthatja a szervezetben található képleteket, azok működését, mozgását is.
Az elmúlt évek technológia fejlődése, a diagnosztikai készülékek számítógépes támogatottsága hihetetlen eredményeket képes felmutatni, mindezek ellenére a radiológus szakértelme, tapasztalata, tudása nagyon fontos tényező maradt a vizsgálatok kiértékelésében.
A hagyományos radiológia a röntgensugárzásra épül. A röntgensugár nagy energiájú elektromágneses (ún. ionizáló) sugárzás. Előállítására az ún. röntgencső (katódsugárcső), az áthatolt sugarak képi megjelenítésére a röntgenfilm, vagy átvilágítás esetében a röntgenképernyő szolgál. A hagyományos röntgenfelvétel alkalmas a csont- és ízületrendszer, a mellkasi szervek, illetve a tüdő, valamint egyes hasi kórképek és fogászati megbetegedések vizsgálatára. Az emlők vizsgálatát szolgálja a mammográfia, ami ún. lágyrésztechnikával készült röntgenfelvétel.
A kontrasztanyagok felfedezése, mely nem sokkal követte a röntgensugár felfedezését, kitágította a radiológiai eljárásokkal vizsgálható elváltozások körét, lehetőséget nyújtva egyes szervek működésének és felépítésének vizsgálatára is.
A röntgenvizsgálat sugárterheléssel jár, és emiatt csak korlátozott számban ismételhető, méhen belüli magzatra veszélyes!
Az ultrahangvizsgálat során a különböző szervek akusztikus sajátosságaik, hangvisszaverő képességük alapján különülnek el egymástól. Az eljárás lényege, hogy a vizsgálófejből (transducerből) kisugárzott hanghullámokat a különböző szövetek különböző mértékben nyelik el, illetve verik vissza. Egyes kórfolyamatok megváltoztatják a szervek hangvisszaverő képességét, ezáltal kimutathatóvá válnak. A vizsgálat jelentősége, hogy az emberi szervezetre teljesen ártalmatlan, semmilyen biológiailag károsító hatása nincs, így szükség esetén többször is megismételhető.
Különösen alkalmas a máj, az epehólyag, a vese, a hasnyálmirigy és a lép vizsgálatára. A vizsgálat mindig éhgyomorra történik, mivel egyébként a gyomorban, illetve belekben lévő folyadék és gázok a vizsgálatot erősen akadályozzák. Fontos az is, hogy a vizsgálat előtt nem szabad kávét fogyasztani, valamint cigarettázni, mivel ezek hatására az epehólyag összehúzódik és így nem vizsgálható. Egyes esetekben előfordulhat, hogy bár a beteg éhgyomorra érkezik, egyes szerveket bélgázok fednek és így csak korlátozottan vizsgálhatóak. Ennek oka lehet alkati, vagy lehet időszakos is. Ilyen esetben a vizsgálatot későbbi időpontban érdemes megismételni. A gyomor-bél rendszer vizsgálatára az ultrahangvizsgálat csak igen korlátozott mértékben alkalmas a bélgázok zavaró hatása miatt.
A vizsgálat általában telt hólyaggal történik. A vizsgálatot megelőzően kb. 1-1,5 liter folyadékot kell elfogyasztani. Amennyiben hasi vizsgálat is történik, a folyadékot csak ezután szabad meginni. Jól vizsgálható a húgyhólyag, nőknél a méh (uterus) és a petefészkek (ováriumok), férfiaknál a prosztata.
Ezekhez a vizsgálatokhoz nem szükséges éhgyomorra megjelenni.
Általában speciális intézetekben történik, ugyancsak nem szükséges éhgyomorra érkezni.
Alkalmas a szívbillentyűk, a szívfal, valamint a szív keringésének vizsgálatára. Előkészítést nem igényel.
A komputertomográf, a hagyományos felvételektől eltérően az emberi testet hossztengelyével merőlegesen, haránt metszeteiben mutatja.
A CT-készülék alapelve, hogy egy röntgencsőből kiinduló vékony sugárnyaláb, a vizsgálandó testrészt, illetve szerveket egy-egy testkeresztmetszetben minden irányból letapogatja, majd a szöveteken átjutott röntgensugarakat egy ún. detektor (érzékelő) segítségével mérjük. Az adatokat számítógép dolgozza fel. Ezen vizsgálómódszer jelentősége a hagyományos módszerekkel szemben, hogy a különböző struktúrák nem vetülnek egymásra, képük nem összegződik, így részleteiben vizsgálhatóak.
Ez a legmodernebb, még jelenleg is fejlődés alatt áll módszer forradalmi változást hozott az orvosi képalkotásban. Óriási jelentősége, hogy ionizáló sugárzás felhasználása nélkül a vizsgált szervről több síkban (három dimenzióban) készülnek igen részletgazdag felvételek.