Csigolyagyulladás

Az spondylitis ankylosa más néven axiális spondyloarthritis, a csigolyák gyulladásos megbetegedése, amely idővel a gerinc érintett csigolyáinak összecsontosodását okozhatja. Csigolyagyulladás, spondylarthritis ankylopoetica (SPA), esetén az összecsontosodás csökkenti a gerinc hajlékonyságát, és görnyedt testtartáshoz vezethet. Ha a bordák is érintettek, akkor a mély légzés nehézkessé válik és a tüdő kapacitása jelentős mértékben csökken.

A csigolyagyulladás legjellegzetesebb tünetei

Mi okozhatja a csigolyagyulladást?

Milyen szövődményekkel számolhatunk?

Hogyan diagnosztizálható a csigolyagyulladás?

Hogyan kezelhető a csigolyagyulladás?

A Bechterew-kórként is ismert spondylarthritis ankylopoetica súlyosbodásával, a szervezetünk a helyzet javítása érdekében új csontszövetet termel, amellyel az öngyógyulást akarja megvalósítani.

Ez az új csont fokozatosan áthidalja a csigolyák közötti rést, és végül a csigolyák összecsontosodását eredményezi. Az összecsontosodott csigolyák ellapíthatják a gerinc természetes görbületeit, aminek következtében a testtartás merevvé és görnyedtté válik.

Attól függően, hogy röntgennel diagnosztizálható-e vagy csak vérvizsgálattal és egyéb képalkotó vizsgálattal mutatható ki az axiális spondyloarthritis, két típusát különböztetik meg. Ha az állapot kimutatható röntgennel, spondylarthritis ankylopoetica-nak (vagy axiális spondyloarthritisnek) nevezik, ha csak vérvizsgálattal és egyéb képalkotó vizsgálattal lehet azonosítani, akkor a betegség neve non-radiográfiás axiális spondyloarthritis.

A csigolyagyulladás tünetei jellemzően fiatal felnőttkorban kezdődnek.

A betegség okozhat gyulladást a test más részeiben is – leggyakrabban a szemekben.

Nincs gyógymód a spondylarthritis ankylopoetica-ra, de a kezelések enyhíthetik a tüneteket és lelassíthatják a betegség súlyosbodását.

A csigolyagyulladás legjellegzetesebb tünetei

A spondylarthritis ankylopoetica korai tünete lehet a derékfájás és a csípő merevsége. Ezek a tünetek azért furcsák, mert a fájdalmak rendszerint pihenést követően jelentkeznek, különösen reggelente vagy inaktivitás után. Gyakran kíséri ezt a betegséget nyakfájás és indokolatlannak tűnő fáradtság is.

A tünetekre jellemző lehet a rendszertelenség, sőt olykor némi állapotjavulást is tapasztalhat az érintett beteg.

Hol tapasztalhatunk tüneteket, ha ez a betegség kialakult nálunk?

• A keresztcsont és a medence közötti ízület területe
  • Az ágyéki csigolyák régiója
  • Az ínak és szalagok csontokhoz tapadásának a pontjai, főleg a gerinc mentén, de néha a sarok hátsó részén is
  • A szegycsont és a bordák közötti porc területe
  • A csípő- és vállízületek

Érdemes háziorvoshoz vagy reumatológushoz fordulni, ha a deréktáji vagy farcsonti fájdalmunk fokozatosan alakult ki. A panaszaink a reggeli órákban erősebbek vagy az éjszaka második felében annyira intenzíven jelentkeznek, hogy felébresztenek a fájdalmak. Különös jellegzetessége e mozgásszervi betegség tüneteinek az, hogy a fájdalom mozgásra enyhül, pihenést követően viszont kifejezetten romlik az állapotunk és jóval kínzóbbnak érezzük a fájdalmakat.

Mindenképpen forduljunk szemész szakorvos hoz, ha a feni mozgásszervi panaszokon túl, fényre érzékennyé válik a szemünk, kivörösödik és fájdalmas, gyulladt lesz a szemünk vagy homályos látást tapasztalunk.

Mi okozhatja a csigolyagyulladást?

A spondylarthritis ankylopoetica jelenleg nem ismert még konkrétan az oka, de az biztos, hogy genetikai tényezők játszanak szerepet a kialakulásában. Különösen azok az emberek vannak fokozott kockázatnak kitéve, akik hordozzák a HLA-B27 nevű gént. Különös módon, azonban, nem mindenkinél alakul ki a betegség, annak ellenére, hogy az említett gén esetleg jelen van a szervezetében.

A betegség általában késői serdülőkorban vagy fiatal felnőttkorban jelentkezik. A legtöbb spondylarthritis ankylopoetica-ban szenvedő páciens HLA-B27 pozitív.

Milyen szövődményekkel számolhatunk?

Súlyos spondylitis esetén új csont képződik a test gyógyító válaszreakciójaként. Ez az új csont fokozatosan áthidalja a csigolyák közötti réseket, és végül összecsontosítja a csigolyaszakaszokat. Ezek a gerincszakaszok merevvé és hajlíthatatlanná válnak. Az összecsontosodás a bordakosarat is érintheti, ami korlátozza a tüdőkapacitást és a légzési funkciókat.

Egyéb szövődmények lehetnek:

• Szemgyulladás (uveitis): Ez az egyik leggyakoribb szövődmény. Hirtelen fellépő szemfájdalmat, fényérzékenységet és homályos látást okozhat a betegség. E tünetek esetén azonnal keresse fel a háziorvost vagy a szemész szakorvost.
• Kompressziós törések: A betegség korai szakaszában a csontok meggyengülhetnek. A gyenge csigolyák összeroppanhatnak, ami súlyosbíthatja a görnyedt testtartást. A csigolyatörések nyomást gyakorolhatnak a gerincvelőre és az ott futó idegekre.
• Szívproblémák: A betegség érintheti az aortát, a test legnagyobb verőerét. A gyulladt aorta kitágulhat, ami torzíthatja a szív aortabillentyűjének alakját, így annak működése romlik. Az AS-sel járó gyulladás általánosságban növeli a szívbetegségek kockázatát is.

Hogyan diagnosztizálható a csigolyagyulladás?

A fizikális vizsgálat során kezelőorvosa megkérheti a pácienst, hogy hajoljon különböző irányokba. Így ellenőrzi a szakorvos a gerinc mozgástartományát, látja annak beszűkülését.

Nyomást gyakorolhat a medencéjének bizonyos pontjaira, vagy a beteg lábait mozgatva próbálja kiváltani a fájdalmat.

A kezelőorvos megkérheti a beteget arra, hogy lélegezzen mélyen. Ezzel tudja kideríteni, hogy nehézséget okoz-e a mellkas kitágulása a betegnek.

A diagnosztizáláshoz képalkotó vizsgálatokat végeznek. Röntgenfelvételek segítenek kimutatni az ízületi- és csontelváltozásokat. Ezt radiográfiás axiális spondyloarthritisnek nevezik. Azonban a betegség korai szakaszában ezek a jelek még nem feltétlenül láthatók.

A mágneses rezonancia (MRI) részletesebb képet ad a csontokról és a lágyrészekről. Az MRI korábban kimutathatja a non-radiográfiás axiális spondyloarthritist.

Nincs specifikus laboratóriumi vizsgálat a spondylarthritis ankylopoetica kimutatására, azonban bizonyos vérvizsgálatok kimutathatják a szervezetben lévő gyulladás markereit, bár ezek sok más betegségben is jelen lehetnek.

Vérvizsgálattal mutatható ki a HLA-B27 gén jelenléte, amely okozhatja a csigolyagyulladás kialakulását.

Hogyan kezelhető a csigolyagyulladás?

A kezelés célja a fájdalom és a merevség csökkentése, valamint a szövődmények és a gerincdeformitás megelőzése vagy késleltetése. A kezelés akkor a leghatékonyabb, ha a betegség még nem okozott visszafordíthatatlan károsodást.

A rheumatológus kezelőorvos vagy az ortopédus szakorvos gyógyszeres kezelést alkalmaz, amelynek az összetételét a beteg állapota alapján alakítja ki.

A fizikoterápia is fontos része a kezelésnek, mivel enyhíti a fájdalmat, javítja az erőnlétet és a gerinc hajlékonyságát.

A gyógytornász személyre szabott gyakorlatokat állíthat össze.

A helyes testtartás megőrzése érdekében a betegnek megtanítják a mozgástartomány javító-  és nyújtógyakorlatokat, valamint a törzs izmainak edzésére alkalmas has- és hátizomerősítő gyakorlatokat. Segít a gyógytornász olyan technikákat elsajátítani, amelyek biztosítják alvás és járás közben a helyes testtartást. 

Műtéti beavatkozás lehetőségét súlyos esetekben mérlegelheti a szakorvos.

Életmódunk helyes kialakítása segíthet a betegség megelőzésében és kezelésében.

• A testmozgás enyhítheti a fájdalmat, fenntarthatja a hajlékonyságot, és javíthatja a testtartást.
• A dohányzás általában is káros az egészségre, de a spondylarthritis ankylopoetica-ban szenvedőknek különösen ártalmas, mivel tovább rontja a tüdőkapacitást.

Amennyiben olyan tüneteket tapasztal, amelyek utalhatnak a csigolyagyulladásra, konzultáljon a háziorvosával.