tünetek, okok, kezelés

A vesekő, a vizeletkiválasztó szervrendszerben kialakuló rendellenes állapot. Amikor ez a probléma felmerül, a vizeletben oldott ásványi anyagok kikristályosodnak és idővel kemény vesekővé állnak össze a vesékben vagy a húgyutakban. Mi válthatja ki ezt? Vannak-e tipikus tünetei ennek a betegségnek?

Milyen betegség a vesekő?

Tipikus tünetek és megjelenési formák

A vesekövesség okai és előfordulása

Hogyan diagnosztizálják a vesekövességet?

Hogyan kezelhető a vesekő?

A vesekő lehetséges szövődményei

Milyen eredményességgel gyógyul a vesekövesség?

A megelőzés fontossága és módszerei

Milyen betegség a vesekő?

Vesekő rendszerint a vizeletkiválasztásban résztvevő szervekben a vesékben vagy a húgyutakban (húgyvezeték, húgyhólyag, húgycső) képződik. A kövek különböző méretűek és alakúak, sőt még összetételük is eltérő lehet. A leggyakrabban előforduló vesekő kalcium-oxalát, struvit, húgysav és cisztin összetételű. A kövek akkor képződnek, amikor a vizelet túltelítetté válik bizonyos anyagokkal, amelyek nem tudnak feloldódni. Ennek oka lehet például a kevés folyadékfogyasztás, az egyoldalú táplálkozás, az öröklött anyagcserezavarok, a húgyúti fertőzések vagy akár egyes gyógyszerek is.

Tipikus tünetek és megjelenési formák

A vesekő eltérő tüneteket okoz, attól függően, hogy hol helyezkedik el mekkora és miből képződött. A vesehomok vagy a kisebb vesekő minden gond nélkül ürül a vizelettel. A vesekő jellegzetes tünetei akkor jelentkeznek, amikor a vesekő akadályozza a vizelet áramlását.

A vesekő kezelésével a kellemetlenségek megszüntethetők. Fontos tehát, hogy időben felismerjük a tüneteket és mielőbb urológus szakorvoshoz forduljunk a panaszainkkal. Az alábbi tünetek utalhatnak vesekő jelenlétére:

• Hirtelen kezdődő, erős nyilalló, görcsös deréktáji vagy alhasi fájdalom. A fájdalom hullámzó lehet, és változhat az intenzitása és a helye.
• Vér ürül a vizelettel (hematuria). A vizeletben vér jelenlétére utal, ha rózsaszínű, piros vagy barna elszíneződését tapasztaljuk.
• Gyakori, sürgető vagy fájdalmas vizelés.
• Hányinger, hányás.
• Láz, hidegrázás.
• Esetenként húgyúti fertőzéssel is társul a vesekő.

A vesekövesség okai és előfordulása

Bármi, ami a vizelet összetételét vagy mennyiségét befolyásolhatja növelheti a kőképződés kockázatát. Ilyen tényezők lehetnek:

• Az elégtelen mennyiségű folyadékfogyasztás hatására a vizeletünk sűrűbbé és koncentráltabbá válik. Ez az állapot hozzájárulhat az ásványi anyagok kicsapódásához.
• Amennyiben egyoldalúan táplálkozunk és túl sok olyan ételt fogyasztunk, amelyek kalcium-, oxalát-, purin- vagy nátriumtartalma magas, akkor ezek az anyagok felhalmozódhatnak a vizeletet kiválasztó szervekben és ott kövekké állhatnak össze.
• Öröklött anyagcserezavarok miatt a szervezetünk nem tud megfelelően lebontani vagy hasznosítani bizonyos anyagokat, ezek felhalmozódhatnak a vizeletben és köveket alkothatnak. Ilyen betegség például a cisztinuria, amikor túl sok cisztin (fehérje) van a vizeletben, vagy a primer hiperparatireózis, amikor túl sok kalcium van jelen a vizeletben.
• Húgyúti fertőzéseket okozó baktériumok megváltoztathatják a vizelet pH-ját és savasságát. Ez a pH eltolódás a savas irányba, elősegítheti például struvit összetételű kő képződését.
• A vizelet összetételét vagy mennyiségét befolyásoló gyógyszerek szedésekor nagyobb a kockázata a kőképződésnek. Ilyen gyógyszerek a vízhajtók, az aszpirin, az antibiotikumok, a savkötők például.

Hogyan diagnosztizálják a vesekövességet?

Ha tapasztaljuk a fentiekben ismertetett tüneteket, mihamarabb fel kell keresnünk az urológiai szakrendelőt vagy urológus szakorvos magánrendelőjét. A diagnózis felállításához a  szakorvos elvégzi a szükséges vizsgálatokat:

• Vérvizsgálat: ezzel kimutatható a kalcium, a húgysav, a foszfát, a magnézium, a kreatinin és más anyagok szintje a vérben, amelyek befolyásolhatják a vesekőképződést.
• Képalkotó vizsgálatok: megállapítható a vesekő pontos helye, mérete és alakja. A leggyakrabban használt módszerek az ultrahang, a röntgen, a CT (komputertomográfia) és az MRI (mágneses rezonancia).
• Vesekő elemzés: ha vizeléskor a beteg vesekövet ürít, akkor azt el kell küldeni laboratóriumi vizsgálatra, hogy meghatározzák az összetételét. A vizsgálat eredményei alapján kialakított kezelés segíthet megelőzni a jövőben további vesekő képződését.

Hogyan kezelhető a vesekő?

A kezelést a vesekő típusa, mérete és elhelyezkedése alapján határozza meg a szakorvos. A kezelés célja elsődlegesen a vesekő eltávolítása, valamint a tünetek enyhítése és újabb vesekőképződés megelőzése. A lehetséges kezelési módok közé tartozik:

• Konzervatív kezelés: ha a kő kicsi (5 mm-nél kisebb) és nem okoz súlyos tüneteket vagy szövődményeket, akkor általában magától távozik a vizelettel. Ebben az esetben elegendő lehet sok folyadékot inni, panaszok alkalmával fájdalomcsillapítót bevenni és várni, amíg a kő kiürül. Az orvos ilyenkor is végeztet vizeletvizsgálatot, mert meg kell bizonyosodnia arról, hogy nincs fertőzés vagy vérzés.
• Gyógyszeres kezelés: ha a kő nem távozik magától, akkor bizonyos gyógyszerek segíthetnek felgyorsítani vagy megkönnyíteni a kő kiürítését. Ilyen gyógyszerek lehetnek például az alfa-blokkolók (tamszulozin), amelyek ellazítják a húgyutak izmait, vagy a citrátok (kálium-citrát), amelyek savanyítják a vizeletet és oldják a köveket.
• Sebészeti beavatkozás: erre a beavatkozásra akkor van szükség, ha a kő nagy (5 mm-nél nagyobb) vagy súlyos tüneteket, szövődményeket okoz. A sebészeti beavatkozás módja lehet:
  • Vesekőzúzás (litotripszia, ESWL-kezelés): ez egy olyan eljárás, amely nagy erejű hullámokat használ fel (lökéshullám), hogy apró darabokra zúzza szét a vesekövet. Az apróra tört vesekő darabokat ezt követően a páciens már a vizelettel tudja üríteni. Ez az eljárás általában ambulánsan történik, és nem igényel bemetszést vagy érzéstelenítést.
  • Ureteroszkópia: ez egy olyan eljárás, amely során egy vékony csövet (ureteroszkópot) vezetnek be a húgycsövön keresztül a húgyvezetékbe és a vesébe. A cső végén lévő kamerával megkeresik és eltávolítják a követ. Ha szükséges, lézerrel vagy ultrahanggal is fel lehet aprítani a követ. Ez az eljárás általában altatásban történik, és néhány napos kórházi tartózkodást igényelhet.
  • Percután nefrolitotómia (PCNL): ez egy olyan műtéti eljárás, amely során egy kis bemetszést ejtenek a háton, és egy csövet (nefroszkópot) vezetnek be a vesébe. A cső végén lévő kamerával megkeresik a követ, majd eltávolítják.
  • Ha szükséges, lézerrel vagy ultrahanggal is fel lehet aprítani a követ. Ez az eljárás általában altatásban történik, és több napos kórházi tartózkodást igényelhet.

A vesekő lehetséges szövődményei

A vesekövesség okozhat szövődményeket, ha nem kezelik időben vagy megfelelően. A lehetséges szövődmények közé tartoznak:

• Húgyúti fertőzés: ha a kő akadályozza a vizelet áramlását, akkor baktériumok szaporodhatnak el a húgyutakban, és fertőzést okozhatnak. A fertőzés tünetei lehetnek láz, hidegrázás, gyakori vagy fájdalmas vizelés, genny vagy kellemetlen szagú vizelet. A fertőzés súlyos esetben átterjedhet a vesékre vagy a véráramba, és életveszélyes állapotot (uroszepszis) okozhat.
• Veseelégtelenség: ha a kő teljesen elzárja a vesevezetéket vagy mindkét vesevezetéket, akkor gátolja a vese működését. Emiatt felhalmozódhatnak a salakanyagok és a felesleges folyadék a szervezetben. A veseelégtelenség tünetei lehetnek püffedtség, hányinger, hányás, étvágytalanság, fáradtság, fejfájás vagy zavartság. A veseelégtelenség súlyos esetben dialízist (mesterséges vértisztítást) vagy veseátültetést igényelhet.

Milyen eredményességgel gyógyul a vesekövesség?

A vesekövesség gyógyulása függ attól, hogy milyen típusú, mekkora és hol található a vesekő, valamint milyen kezelést kap a beteg. Általánosságban elmondható, hogy:

• A kis kövek (5 mm-nél kisebbek) nagy valószínűséggel maguktól távoznak a vizelettel néhány napon vagy héten belül.
• A nagyobb kövek (5 mm-nél nagyobbak) nehezebben távoznak maguktól a szervezetből, és gyakran sebészeti beavatkozást igényel az eltávolításuk.
• A kezelés után is fennáll a kockázata annak, hogy a vesekövesség kiújul.

A megelőzés fontossága és módszerei

A vesekövesség megelőzése nagyon fontos, mert csökkenti a kiújulás és a szövődmények kockázatát. A megelőzés módszerei függenek attól, hogy milyen típusú kövek alakultak ki korábban. Általánosságban elmondható, hogy:

• Legalább 2-3 liter folyadékot ajánlott naponta fogyasztani. Ezzel hígítani tudjuk a vizeletet és megkönnyítjük a kiválasztás folyamatát.
• Egészségesen kell táplálkozni. Kerülni kell a túlzott kalcium-, oxalát-, purin- vagy nátrium-bevitelt, és fogyasztani kell elegendő rostot, magnéziumot, citrátot és B6-vitamint tartalmazó ételeket. Ilyen ételek lehetnek például a zöldségek, a gyümölcsök, a teljes kiőrlésű gabonák, a joghurt vagy a banán.
• Rendszeres testmozgás javasolt. Ez segít az anyagcserét felgyorsítani és elkerüljük ezáltal az elhízást is.
• Kerülni kell azokat a gyógyszereket, amelyek növelik a kőképződés kockázatát. Ilyen gyógyszer a vízhajtó, az aszpirin, az antibiotikum és a savlekötő. Ha ezeket mindenképpen szükséges szednünk, konzultálni kell az orvossal arról, hogyan lehet csökkenteni a dózist, vagy egyéb gyógyszerekkel ezeket kihelyettesíteni.