Az addiktológia a szenvedélybetegségekkel, függőségekkel foglalkozó tudományág. Elsősorban az alkohol-, drogfüggőség, illetve bizonyos viselkedési problémák kezelése tartozik ide.
Hétköznapi szóhasználatban a függőség szót használjuk. A függőség jelenségének önmagában nincs pozitív, vagy negatív értéke, jelentését az élethelyzet adja, például a függőség egy kisbaba számára a túlélés alapfeltétele. Amennyiben kóros függőségi állapotok (szenvedélybetegségek, azaz addikciók), illetve kóros függetlenségi állapotok alakulnak ki, akkor kell az addiktológus szakorvoshoz fordulni.
A szenvedélybetegség, vagy addikció, illetve kóros szenvedély sokszor hátrányos helyzetbe hozza a beteget és környezetét is. A mindennapok kényszeres viselkedési mintákból állnak, melyekben a viselkedés irányítása, az abbahagyása sikertelen.
Korábban még csak a kémiai addikciókat sorolták az addiktológiához. A kutatások azonban kimutatták, hogy az addikció kialakulásához nem feltétlenül szükséges kémiai anyag. A szenvedélybetegség akkor is kialakulhat, ha a viselkedési formákhoz kapcsolódik. Ilyenkor a függőség alapja lehet a táplálkozás, vagy a szexualitás, a játék, a munka, stb. Ha ezek kóros formát öltenek, akkor viselkedési addikcióról van szó: bulimia, parafiliák, játékszenvedély, munkamánia. Besorolhatók pozitív élményt nyújtó fizikai (sport) és szellemi aktivitások is (rejtvények megfejtése).
A technika fejlődésével párhuzamosan újabb formák képződnek, pl. ilyen az internet addikció. Mindegyik formában az a közös, hogy egy kellemesebb, jobb állapotba jutáshoz negatív következmények ellenére is kényszert éreznek valamilyen cselekvés végrehajtására és ez ismétlődő, gyakran ritualizált. A kémiai és viselkedési addikciók mesterséges eufóriához vezetnek, amelyekre az jellemző, hogy a természetes örömökhöz képest gyorsabb és intenzívebb eufóriát okoznak és kifejezettebb a megerősítő hatás.