* Szakorvos jelölt (rezidens): általános orvosi oklevéllel rendelkező orvos, aki jogszabályok szerinti szakorvosi szakképesítés megszerzésére irányuló képzésben vesz részt. Ezen orvosok által önállóan nem végezhető szakmai tevékenységért teljes felelősséggel tartozik és azt közvetlenül felügyeli az egészségügyi szolgáltató szakorvosa az első részvizsgáig, utána pedig a szakorvosjelölt önállóan láthat el feladatokat. A foglaljorvost.hu felelősségét kizárja esetleges névazonosságért bármely szakorvos és szakorvosjelölt esetén.
Radiológia:
A radiológia a képalkotó diagnosztikával foglalkozik, ide tartoznak a röntgen, ultrahang, CT, MR, stb., illetve radiológus szakorvosok végzik a terápiás röntgenkezelések nagy részét.
Ezekkel a képalkotó eljárásokkal a radiológus szakember láthatja a szervezetben található képleteket, azok működését, mozgását is.
Az elmúlt évek technológia fejlődése, a diagnosztikai készülékek számítógépes támogatottsága hihetetlen eredményeket képes felmutatni, mindezek ellenére a radiológus szakértelme, tapasztalata, tudása nagyon fontos tényező maradt a vizsgálatok kiértékelésében.
A hagyományos radiológia a röntgensugárzásra épül. A röntgensugár nagy energiájú elektromágneses (ún. ionizáló) sugárzás. Előállítására az ún. röntgencső (katódsugárcső), az áthatolt sugarak képi megjelenítésére a röntgenfilm, vagy átvilágítás esetében a röntgenképernyő szolgál. A hagyományos röntgenfelvétel alkalmas a csont- és ízületrendszer, a mellkasi szervek, illetve a tüdő, valamint egyes hasi kórképek és fogászati megbetegedések vizsgálatára. Az emlők vizsgálatát szolgálja a mammográfia, ami ún. lágyrésztechnikával készült röntgenfelvétel.
A kontrasztanyagok felfedezése, mely nem sokkal követte a röntgensugár felfedezését, kitágította a radiológiai eljárásokkal vizsgálható elváltozások körét, lehetőséget nyújtva egyes szervek működésének és felépítésének vizsgálatára is.
A röntgenvizsgálat sugárterheléssel jár, és emiatt csak korlátozott számban ismételhető, méhen belüli magzatra veszélyes!
Az ultrahangvizsgálat során a különböző szervek akusztikus sajátosságaik, hangvisszaverő képességük alapján különülnek el egymástól. Az eljárás lényege, hogy a vizsgálófejből (transducerből) kisugárzott hanghullámokat a különböző szövetek különböző mértékben nyelik el, illetve verik vissza. Egyes kórfolyamatok megváltoztatják a szervek hangvisszaverő képességét, ezáltal kimutathatóvá válnak. A vizsgálat jelentősége, hogy az emberi szervezetre teljesen ártalmatlan, semmilyen biológiailag károsító hatása nincs, így szükség esetén többször is megismételhető.
Különösen alkalmas a máj, az epehólyag, a vese, a hasnyálmirigy és a lép vizsgálatára. A vizsgálat mindig éhgyomorra történik, mivel egyébként a gyomorban, illetve belekben lévő folyadék és gázok a vizsgálatot erősen akadályozzák. Fontos az is, hogy a vizsgálat előtt nem szabad kávét fogyasztani, valamint cigarettázni, mivel ezek hatására az epehólyag összehúzódik és így nem vizsgálható. Egyes esetekben előfordulhat, hogy bár a beteg éhgyomorra érkezik, egyes szerveket bélgázok fednek és így csak korlátozottan vizsgálhatóak. Ennek oka lehet alkati, vagy lehet időszakos is. Ilyen esetben a vizsgálatot későbbi időpontban érdemes megismételni. A gyomor-bél rendszer vizsgálatára az ultrahangvizsgálat csak igen korlátozott mértékben alkalmas a bélgázok zavaró hatása miatt.
A vizsgálat általában telt hólyaggal történik. A vizsgálatot megelőzően kb. 1-1,5 liter folyadékot kell elfogyasztani. Amennyiben hasi vizsgálat is történik, a folyadékot csak ezután szabad meginni. Jól vizsgálható a húgyhólyag, nőknél a méh (uterus) és a petefészkek (ováriumok), férfiaknál a prosztata.
Ezekhez a vizsgálatokhoz nem szükséges éhgyomorra megjelenni.
Általában speciális intézetekben történik, ugyancsak nem szükséges éhgyomorra érkezni.
Alkalmas a szívbillentyűk, a szívfal, valamint a szív keringésének vizsgálatára. Előkészítést nem igényel.
A komputertomográf, a hagyományos felvételektől eltérően az emberi testet hossztengelyével merőlegesen, haránt metszeteiben mutatja.
A CT-készülék alapelve, hogy egy röntgencsőből kiinduló vékony sugárnyaláb, a vizsgálandó testrészt, illetve szerveket egy-egy testkeresztmetszetben minden irányból letapogatja, majd a szöveteken átjutott röntgensugarakat egy ún. detektor (érzékelő) segítségével mérjük. Az adatokat számítógép dolgozza fel. Ezen vizsgálómódszer jelentősége a hagyományos módszerekkel szemben, hogy a különböző struktúrák nem vetülnek egymásra, képük nem összegződik, így részleteiben vizsgálhatóak.
Ez a legmodernebb, még jelenleg is fejlődés alatt áll módszer forradalmi változást hozott az orvosi képalkotásban. Óriási jelentősége, hogy ionizáló sugárzás felhasználása nélkül a vizsgált szervről több síkban (három dimenzióban) készülnek igen részletgazdag felvételek.